2015. nov. 1.

Elmélkedés a Mindenszentekről

     
Erősen ateista emberként és egyáltalán nem vallásos család tagjaként én mégis megtartom a keresztény hagyományokat és november elsején, Mindenszentek napján a rokonainkkal felkeressük elhunyt családtagjaink sírhelyeit a temetőkben, friss virágokat viszünk a vázákba és a szokásosnál sokkal több gyertyát gyújtunk az emlékükre. Ugyan ez az egész nekünk nem tart túl sokáig, mert szerencsére nem sok helyet kell meglátogatnunk, ráadásul a sírokban fekvőket - kettő kivétellel - soha nem is ismertem, de ezt a napot, akármilyen furcsán is hangzik, mindig várom. Van egy tipikus hangulata, ahogyan a megsárgult és lehullott falevelek között járkálunk a hűvös estén gyertyákkal, amiknek a lángja hasonló színben játszik, mint a fák zöme. Az egész temető tele van apró, pislákoló fénypontokkal, a hideg csípi az arcomat, látszik a leheletem, a közelgő évszak miatt pedig felerősödik bennem a karácsonyi hangulat...

Nekem ez az egész nap inkább magáról a hangulatról szól. Nincs kit "meglátogatnom", még ahhoz a két rokonhoz, akiket említettem, hogy ismertem sem álltam közel. Nekem ezek a sírhelyek, amikhez elmegyünk olyanok, mint pár teljesen jelentéktelen és idegen kődarab. Néha lelkiismeret-furdalásom is van amiatt, hogy így érzek, de tudom, hogy nem tehetek róla. Én nem ismertem anyukám édesapját, aki akkor halt meg, amikor anya 12 éves volt...

Minden esetre mi hamarosan el is indulunk "gyújtogatni" (még anya is így hívja ezt az egész programot, neki sem jelent sokkal többet). Öltözzetek fel jól, ne fagyjatok meg a hideg temetőben!

2 megjegyzés:

@sarah.flp

Kövess