Részletek Anne Frank naplójából

by - hétfő, március 14, 2016

    
Nem tudom, hogy miért, de amióta általános iskolában tanultunk a II. világháborúról, foglalkoztat a téma. Voltam Normandiában, megnéztem a Saul fiát, elolvastam Anne Frank naplóját... Az utóbbit nagyjából pont két éve kezdtem el, és bár bevallom, hónapokig tartott, de nagyon a hatása alá kerültem. Anne éppen velem egykorú lányként írta ezt a naplót, ráadásul akkoriban én is írónő szerettem volna lenni (most is, de akkor ez erősebb volt). Borzalmas, ami velük történt, úgy pedig még megdöbbentőbb az egész, hogy pár hét híján megmenekültek volna, Anne is valamikor 1945 március közepén, egy-két héttel a bergen-belseni koncentrációs tábor felszabadítása előtt halt meg. Megérdemelte volna, hogy éljen és sikeres írónő váljon belőle.

Az ő tiszteletére most pár rövid idézetet hoztam a könyvből, hogy aki még nem olvasta, kedvet kapjon hozzá. Én ezt a művet azok közé sorolnám, amelyeket mindenkinek el kellene olvasnia, mielőtt meghal. Anne a "szemünk láttára" nő fel, fejlődik a jelleme, egyre felnőttesebb, érettebb az írásmódja. A napló elejét egy cuki kislány írja, a végét pedig már egy példakép. Nagyon jó gondolatai voltak, érdemes elolvasni.

"Csak akkor ismered meg az embereket igazán, ha egyszer, amúgy istenigazában kiveszekszed magad velük. Csak így tudod meg, milyen a jellemük!"
1942. szeptember 28.
"Helytelenítem, hogy felnőtt emberek oly hamar, oly sokszor és minden apróságon összezördülnek. Eddig azt hittem, hogy a marakodás csak gyerekszokás, s idővel ki lehet nőni belőle."
1942. szeptember 28.
"Bármi történjék is, kitartok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok és elfojtom könnyeimet. Csak legalább annyit szeretnék elérni, hogy bátorítson valaki azok közül, akiket szeretek."
1942. november 7.
"Megtanultam hallgatni, a számat befogni, kedvesnek, engedékenynek lenni és még mindenféle istencsudáját. Attól félek, hogy túlságosan gyorsan elhasználom az eszemet, pedig úgy sincs belőle sok és semmi se marad a háború utánra."
1942. december 22.
 
"Órák hosszat beszélhetnék a nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. (...) Vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár."
1943. január 13.
"Továbbra se riadok vissza az igazságtól, mert minél később derül ki, annál rosszabb arra nézve, akit illet."
1943. április 2.
"Az ember szellemre nagy, de ha tetteit nézzük, oly kicsiny."
1943. november 17.
"Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb."
1943. december 29.
"Meg tudnád nekem magyarázni, hogy az emberek miért rejtik el olyan gondosan igazi énjüket? (...) Miért van oly kevés bizalmunk egymáshoz?"
1944. január 22.
"Senki sem hajlandó elhinni, hogy veszedelem fenyegeti, csak akkor, amikor már a saját bőrén érzi."
1944. február 3.
"Az ember gazdagságot, tekintélyt, mindent veszíthet, a lelki boldogsága azonban legfeljebb csak háttérbe szorulhat, de újra és újra éled, amíg csak él. Amíg bátran nézel az égre, addig érzed, hogy tiszta a lelked és újra boldog leszel."
1944. február 23.
 
"Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel. Csak akkor, egyedül csak akkor érezheti, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, s hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk az egyszerű, de gyönyörű természet ölén. Amíg van természet - s valószínűleg mindig is lesz, éljünk bármily nehéz körülmények között is - vigaszt nyújt minden bánatunkban. Meggyőződésem, hogy a természet enyhíti minden nyomorúságunkat."
1944. február 23.
"Ahhoz, hogy a gondolatainkat kicseréljük, kölcsönös bizalomra van szükség, s mihelyt ezt megtaláljuk egymásban, biztos, hogy mindketten szilárdabban állunk a lábunkon."
1944. április 17.
"Egyik ember sem tilthatja meg a másiknak, hogy véleménye legyen valamiről, bármily fiatal is az a másik."
1944. március 2.
"Minél nyugodtabb a lelkem, annál vidámabb vagyok. Vajon ki lesz majd az első, aki felfedezi és áttöri lelkem páncélját?" 
1944. március 6.
"Mindig marad valami szép, a természet, a napsugár, a gondolat szabadsága, amikért élni érdemes. Erre kell felfigyelni, akkor újra magunkra és Istenre találunk, és meglesz a lelki nyugalmunk. És aki maga boldog, az másokat is boldogít. Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el a bajban."
1944. március 7.
"Szüleink talán már elfelejtették, hogy ők is voltak fiatalok? Ez annál is valószínűbb, mert ha tréfálunk, komolyan néznek reánk és nevetnek, ha komolyak vagyunk."
1944. március 23.
 
"Fő, hogy az emberek megbecsüljék egymást és tiszta legyen a lelkiismeretük. Milyen jók lennének, ha esténként, lefekvés előtt végiggondolnák az aznapi eseményeket, s pontosan megállapítanák, hogy mit cselekedtek jól és mit rosszul. Mindennap akaratlanul is elhatároznák, hogy megjavulnak s ennek egy idő múlva valószínűleg meg is lenne az eredménye. Ezt a módszert mindenki kipróbálhatja, nem kerül semmibe és igazán hasznos. Mert tanulja meg az, aki még nem tudja: "Hatalmas erő a tiszta lelkiismeret!!" "
1944. július 6.
"Élünk anélkül, hogy tudnánk, miért és minek. Mindnyájan élünk, s az a célunk, hogy boldogok legyünk. Mindnyájan élünk, különbözőképpen és mégis egyformán."
1944. július 6.
"A szülők csak jó tanácsot adhatnak és irányíthatnak, de a jellemét mindenkinek magának kell kialakítania."
1944. július 15.
"Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen lenni szeretnék, és lennék is, ha... nem volnának mások is a világon."
1944. augusztus 1.

Hasonló bejegyzések

2 megjegyzés

  1. Szia!
    Köszönöm, hogy megírtad ezt a bejegyzést, gyönyörűek ezek az idézetek :)
    Én is pont akkor olvastam, amikor annyi idős voltam, mint Anne, és hihetetlen volt számomra, mennyire közel éreztem magamhoz - mintha az én gondolataimat írta volna le, és mégis rengeteg dologban példát mutatott nekem...
    Egy örök élmény ez a napló, mindenkinek csak ajánlani tudom én is! Főleg a 15-16 éves korosztálynak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, azt hiszem, mi tudjuk a legjobban átérezni Anne helyzetét, a vele egykorúak, hiszen mégiscsak jobban megértjük őt, mint egy felnőtt... :)

      Törlés