I dare you! #5

by - péntek, szeptember 02, 2016

    
Mi is ez az egész? Az I dare you! egy olyan kihívássorozat, amiben a feladatokat a csapatunk egymásnak találja ki, a teljesítéseket pedig blogbejegyzés formájában dokumentáljuk. Célja az, hogy egy kis színt vigyünk a saját életünkbe és titeket is hasonlóra ösztönözzünk. Az új poszt kéthetente érkezik.

Ha ti is szeretnétek tagjai lenni a csapatunknak, várjuk jelentkezéseteket e-mailben. Írjátok meg nekünk a blogotok címét, Facebook elérhetőségeteket és egy rövid, pár mondatos bemutatkozást. Legfőképpen olyanokat keresünk, akik aktívan és legalább 3 hónapja blogolnak, valamint személyesebb típusú oldallal rendelkeznek.

Az "újoncok" közül az első, egyébként pedig az ötödik feladatot Nati találta ki:
mutasd be a tökéletes átlagos napodat
Amikor megkaptuk ezt a feladatot, először semmi sem jutott eszembe azon kívül, hogy a tökéletes nap kérdésére nagyon nehéz választ adnom. Ha eltekintünk attól, hogy tökéletes valami nem létezik, egy nap sokféleképpen lehet tökéletes. Végül jobban belegondolva szépen lassan építeni kezdtem a fejemben egy jó napot és az eredményre nagyon büszke vagyok. De erről majd később. :)

Az első fontos tényező az volt, hogy ne iskolaidőben legyen, így mindenképpen meg szerettem volna csinálni még augusztusban ezt a feladatot. Végül 27-ére, szombatra esett a választásom. A második lépés az volt, hogy összeszedtem, mik tesznek boldoggá egy adott napon és ezekből állítottam össze a tökéletes átlagosat.
    
Az első lépés a reggeli volt. Sohasem szoktam reggelente leülni és enni, iskolaidőben nincs időm rá, szünidőben pedig általában túl későn ébredek fel, és inkább megvárom az ebédet. Most azonban sikerült korán felkelnem és elkészítenem magamnak ezt a lakomát. A joghurtos zabpehely az egyik kedvenc reggelim, mellé nutellás pirítóst, egy banánt és a nagymamám kertjében termett friss és mennyei szőlőt ettem. Miért is nem szoktam én reggelizni?

Szombat lévén, és mivel egész nyáron nem voltam, rögtön el is indultam az állatmenhelyre. Az 50 óra kötelező közösségi szolgálat miatt járok oda kutyát sétáltatni, de elképesztően szeretek oda járni és segíteni, szóval ez már eddig önmagában egy csodálatos nap volt, ráadásul biciklivel mentem, amit szintén nagyon szeretek. Azt választottam, akit legutóbb sétáltattam, egy nagyon nyugodt, szófogadó és szeretetreméltó kutyust. Jól elvoltunk mi ketten. :)
   
A napom nem teljes, ha nem foglalkozhatok legalább egy keveset a bloggal. Amint hazaértem, el is kezdtem pötyögni ezt a bejegyzést. Nyáron általában naponta két-három órát is szánok a blogra, ha éppen dolgozom valamin. Ez másoknak soknak tűnhet, de ez engem boldoggá tesz és kikapcsol. Szeretem ezt csinálni. :)

Miután végeztem, úgy döntöttem, bekuckózom magamat még egyszer a nyár végén, így egy tál popcorn társaságában az ölembe vettem a laptopomat és megnéztem egy filmet. Innentől már nem történt semmi említésre méltó.
 
Ahhoz képest, hogy eleinte semmi ötletem sem volt ennek a feladatnak a megoldásához, végül azt hiszem, ez lett az eddigi kedvencem az összes challenge közül. Arra ösztönzött engem, hogy próbáljam meg tökéletessé varázsolni az egyébként teljesen átlagos nyári napomat.

A többiek teljesítését itt nézhetitek meg:
Nina - .Ambivalentina
Éda - Lepkeszárny & virágfüzér
Nadja Blue - The Pale Journal
Papai Anami - Anami Blog
Kövesdi Izabella - Bellepierre

Ha ti is kedvet kaptatok ehhez a feladathoz, Instagramon és Twitteren várjuk a képeket az #idareyoublogchallenges hashtag alatt, illetve ha hozzáteszitek a #metaforaszennyezesblog -ot is, azt én előbb látni fogom. :)

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés