Könyvajánló - A szolgálólány meséje

by - vasárnap, október 29, 2017


Egy történet, ami fojtogat, a padlóra taszít, apró darabokra tör, keményen megtapos, majd kellő mennyiségű szenvedés után, amikor már csak por maradt belőled, lehúz a vécén.

A szolgálólány meséjéről először akkor hallottam, amikor szembejött velem a sorozat plakátja. Idei, friss és ropogós HBO-s gyártmányként ígéretesnek tűnt, ám mielőtt nekikezdek, mindenképpen el szerettem volna olvasni a könyvet, ami már a sokadik "olvasd el, mielőtt meghalsz"-listán bukkant fel, és ami idén a Jelenkor kiadónál jelent meg egy vadonatúj és gyönyörű kiadásban. Ezúttal is szeretném megköszönni nekik a lehetőséget!

TARTALOM

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

"Ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek!" || Forrás
A REGÉNYRŐL

Margaret Atwood 1939-ben született Kanadában, a II. világháború alatt, a regényt pedig 1984-ben Nyugat-Berlinben kezdte írni. A háború és a kommunizmus egyértelműen nagy hatással volt a történetre, ami 1985-ben jelent meg. Azóta egyaránt kapott hideget-meleget, sok negatív kritika szerint ugyanis túl feminista, abortuszpárti és férfigyűlölő. További érdekesség, hogy az Egyesült Államokban Donald Trump elnöksége óta vezeti az eladási listákat...

Nos, annak ellenére, hogy nagyon sokáig, vagyis kicsit több mint egy hónapig olvastam, tőlem hideget biztosan nem fog kapni, ugyanis ez a könyv (pedig mennyire nem szeretem ezt a szót használni) tökéletes.

Ahogy a fülszövegben is írják, ez a disztópia egy vallási fundamentalista rendszert ábrázol, amelyben sok nőt béranyának (csúnyább, de pontosabb megfogalmazásban tenyészkancának) használnak, és a napirendjükön, ruhájukon kívül tulajdonképpen azt is megszabják, mikor és hogyan beszéljenek. Egy rossz mozdulat, és rögtön mehetsz radioaktív hulladékot takarítani, vagy rongybabaként lógni a Falon hurokkal a nyakadon. Amit viszont a fülszöveg nem említ meg, pedig szerintem nagyon fontos eleme a sztorinak: ez a rendszer nagyon fiatal, mindössze néhány - ha jól értettem, 2-3 - éves, tehát mindegyik szereplő élt a régi világban. Mindegyikük volt szabad.

A történet egy nő szemszögéből van elbeszélve, akit az új rendszerben Fredének hívnak, ám a valódi nevét nem tudjuk meg. Nagyon lassan indul, de nem unalmasan: fokozatosan adagolja a szörnyűségeket, apró morzsánként tudunk meg egyre többet a világról - óvatosan szúrja belénk a kést. Eleinte csak egy-egy homályos visszaemlékezés, kiragadott jelenet a múltból, a diktatúra előtti világból, majd a nyomasztó tények a jelenből, és mindez fokozatosan gyorsul, egyre tisztább képet kapunk az előzményekből, és egyre több mindent tudunk meg a rendszerről. Sok helyen a feszültséget humorral, iróniával ellensúlyozza.

Imádtam a könyvben, hogy tökéletesen tudta érzékeltetni a történéseket, olyannyira, hogy kétoldalanként pihenőt kellett tartanom, hogy feldolgozhassam, annyira megrázó és felkavaró volt (ezért is tartott olyan sokáig az olvasása). Szinte láttam magam előtt az eseményeket, bele tudtam képzelni magamat Fredé helyzetébe. Magával ragadott, és nagy hatással volt rám. A végén gyakorlatilag vonaglottam, hiszen annyira lezáratlan, annyira bizonytalan, hogy biztos voltam benne, időközben kitépődött innen néhány oldal. Nem szeretem az ilyen befejezéseket, mert az egy dolog azt várni az olvasótól, hogy úgy képzelje el a végét, ahogyan ő szeretné, de én arra vagyok kíváncsi, amit a szerző kitalált. És mégis, ez passzol a legjobban a történethez.

Forrás
A FŐSZEREPLŐRŐL

Fredé a történetben egy passzív szereplő, aki látszólag beletörődött a helyzetébe, aláveti magát a szabályoknak, és vár, reménykedik, hátha egyszer végetér ez a rémálom. Sokan ezért tartják idegesítő karakternek, hiszen nem cselekszik, nem tesz semmit a helyzete ellen.

Egy másik szemszögből nézve azonban szerintem ő egy rendkívül erős személyiség, ugyanis biztos vagyok benne, hogy én már rég feladtam volna, ha ilyen elnyomásban kellene élnem, amiben mindent elvettek tőlem (családot, szabad akaratot), és szinte már azt is megszabják, mire gondolhatok. És bár a végére már úgy tűnik, mintha kezdene kicsit megőrülni, szerintem ő egy abszolút példaértékű szereplő, aki nagyon reálisan, a történethez illően van kidolgozva.

Forrás
A KÖNYV ÜZENETE

Sokan ezt a történetet egyfajta politikai figyelmeztetésnek, kormány elleni tüntetésnek, vagy feminista üzenetnek tartják, ám ez a rezsim valójában azért jött létre, hogy megoldást biztosítson a népesség csökkenésére, ugyanis a szülés már a társadalom érdeke, nem egyéni kérdés. Ez a könyv elsősorban egy erős és szélsőséges példázata annak, hogy meddig lenne képes elmenni az ember, ha a fajtájának pusztulása fenyegetné.

Másrészről ez a rendszer meghökkentő módon lealacsonyítja a nőket, és visszakényszeríti őket abba az ősi szerepkörbe, amikor még a gyermekáldás- és nevelés volt az első számú feladatuk. Engem leginkább az a rész döbbentett meg, amikor Fredé visszaemlékszik a rezsim kialakulásának első éveire, amikor az egyik napról a másikra elvesztette a munkáját és letiltották a bankszámlájáról, mondván, a nőknek nem lehet tulajdonuk.

Én személy szerint ezt a könyvet kortól és nemtől függetlenül (rendben, nagyjából 16 évtől fölfelé) mindenkinek a kezébe nyomnám, mert bár ez a legmegrázóbb, legfelkavaróbb sztori, amit valaha olvastam, egyben az egyik legelgondolkoztatóbb is. Egyértelműen fent van a helye minden "olvasd el, mielőtt meghalsz" listán. Mindenkinek szívből ajánlom, aki érez magában elég lelki erőt, és nem egy nehezebb időszakot él át, ugyanis, hogy a lehető legjobban átjöjjön, ebbe a történetbe egy kicsit bele kell halni.

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Nagyon jókor írtad meg ezt a posztot :)
    Megnéztem a filmsorozatot, de őszintén szólva nem estem hanyatt tőle. Nagyon érdekes az alaptörténet, de belőlem a filmsorozat sokszor azt váltotta ki, hogy megmosolyogtam. Furcsállottam, hogy csak 3 éve alakult ki ez a rendszer. Érdekes, mert valaki azt mondta, hogy a könyvben már 100 éve ilyen a társadalom, de akkor nem tudom, ezt honnan vette, ha nem így van :O
    Ami viszont nagyon foglalkoztat, és örültem, hogy te is felhoztad, az a dilemma. Vagy talán nem is ez a legjobb szó rá. Szóval már csodának számít, ha születik egy gyermek, és ez az egész világra kiterjedt. Ez a szektaszerű valami így oldotta meg ezt a dolgot, nem tudjuk, más ország hogyan. Ami nekem hiányzott a szereplők részéről, hogy akár egy pillanatra is felmerüljön bennük, hogy hm, nem születnek gyerekek, lehet, ez az egyetlen megoldás, és megadom magam, hogy az emberiség megmaradjon. Ne érts félre, borzalmas, ami történik, de mégis hiányzott, hogy ez felmerüljön. Egyszer nem merült fel a szereplőkben, de nyilván ez érthető és sok mindennek betudható. Engem mégis érdekelt volna egy ilyenfajta párbeszéd vagy komolyabb epizód, ami e köré épül. Érdekes lett volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvben is rengetegszer kiemeli, hogy nagyon fiatal ez a rendszer. :D
      Hm, nagyon érdekes gondolat, de szerintem én biztosan nem tudnék ennyire beletörődni a helyzetbe már csak azért se. Ha eleve ebbe a világba születtek volna bele, nyilván máshogy állnának hozzá, de ők ismerik a szabadságot, megszokták a régi világot...

      Törlés
  2. Hát, attól tartok, hogy ez a köny felkerül valamelyik listámra. Nagyon jó lett az ajánló, teljesen kirázott a hideg! Így már tuti elolvasom ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! ♥ Készülj fel, kell hozzá lelki erő...

      Törlés