Beszámoló Franciaországról

by - péntek, november 03, 2017


A két tannyelvű gimnáziumok egyetlen előnye, hogy nekünk vannak a legmenőbb osztálykirándulásaink. A korábbi években jártunk már Párizsban, Normandiában, Strasbourgban, Dijonban és a Loire völgyében, de mégis, ez az utazás volt a legjobb mindközül. Vigyázat, nagyon hosszú bejegyzés következik!

SZEPTEMBER 22., PÉNTEK
Hajnali 4 órakor indultunk a suli elől, hogy még aznap este odaérjük Franciaországba, hiszen az új szabály miatt csak este tízig járhatnak a buszok. Az út 18 óráig tartott, Szlovénián és Olaszországon keresztül mentünk, és este 10 körül érkeztünk meg a svájci határ mellett lévő kisvárosba, Aix-les-Bainsbe.


SZEPTEMBER 23., SZOMBAT
Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a hegyeket, így egy picit leesett az állam, amikor reggel felhúztam a redőnyt. Említettem már, hogy ez a város az Alpok lábánál fekszik?

A szombat a családi napunk volt, amikor nincs kötelező sulis program, így azt csináltunk, amit csak akartunk. A cserediákom Annecyt mutatta meg - ez a város egy óriási tó partján fekszik, és csodaszép történelmi városrésze van. Nagyjából méterenként megálltam fotózni, aminek a franciám rettentően örült, de hát azt hiszem, megérte.


SZEPTEMBER 24., VASÁRNAP
Az első sulis programunk keretében elvittek minket sárkányrepülősöket (tuti, hogy nem ez a szakszerű neve) nézni. Ez egy elvileg híres verseny, aminek a lényege, hogy a résztvevők mindenféle vicces és látványos jelmezbe öltözve vagy szerkezettel ugrálnak le a sziklákról ejtőernyővel. Igazából izgalmas is lehetett volna, de borzasztóan meleg volt, és fa még véletlenül sem akadt a közelünkben...

Délután a cserediákjaink a helyi tavat mutatták meg nekünk, ott töltöttük a délutánt.


SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ
A nap tragédiája: elromlott a fényképezőgépem memóriája. És mi volt a program? Hát persze, hogy Európa leggyönyörűbb városa és legcsodálatosabb természeti képződménye.

Hétfőn ugyanis a Mont Blancot mutatták meg nekünk, ami ugyebár a kontinens legmagasabb csúcsa. A legközelebbi városból, Chamonix-ből indultunk egy siklóvasúttal (ennek viszont tuti, hogy ez a szakszerű neve) felfelé, ami nagyjából 2000 méterig vitt minket (a csúcs 4800 méteren van) egy kilátószerűségbe. Amint kigyönyörködtük magunkat (ami lehetetlen), libegővel leereszkedtünk a gleccserhez, amit Mer de Glace-nak (=jégtenger) hívnak.

Ahogy mentünk le a lépcsőn, bele-belebotlottunk néhány táblába, ami a jég magasságát jelezte a korábbi években. Ha jól emlékszem, 1990-től indult, és egészen 2016-ig tart a számozás, ha  pedig megfigyeli az ember, látni lehet, hogy az utóbbi években a gleccser jóval nagyobb ütemben olvadt. Nesze neked, Trump.

Óriási mázlisták vagyunk, ugyanis a jégbe vezető alagutakat valószínűleg jövőre már nem fogják megnyitni, szóval mi az utolsók közé tartozunk, akik sétálgathattak egy gleccserben.

Miután kileheltük a lelkünket a lépcsőn felfelé menet, visszatértünk Chamonix-be, ahol szörnyülködtünk egy sort a szuvenírboltok árain, és megnéztünk egy, a gleccser történetét bemutató múzeumot.

Egyértelműen ez a program volt a kedvencem, hiszen a Mont Blancnál gyönyörűbb dolgot nem valószínű, hogy valaha fogok látni. A képek magukért beszélnek, de közel sem adják vissza ezt a csodát.


SZEPTEMBER 26., KEDD
Lyonról azt kell tudni, hogy itt forgatták a történelem első filmjeit. Egy kiadós (és elképesztően unalmas) városnézés után a Lumière testvérek otthonában berendezett múzeumot látogattuk meg, ami a filmgyártás kezdeti időszakát mutatja be. Legjobban az maradt meg ebből a városból, hogy nagyon hasonlít Budapesthez: keresztülfut rajta egy folyó, és még a Parlamenthez hasonló épület is van a partján.


SZEPTEMBER 27., SZERDA
A napot azzal indítottuk, hogy bejártuk a cserediákjaink iskoláját, majd Chambérybe, egy közeli városba mentünk. Egy rövid városnézés és szabadidő után (tipp: ha Franciaországban jártok, keressetek "la Mie Cȃline" nevű pékséget, hihetetlenül finom) egy földrajzi múzeumszerű valamit néztünk meg. A napot az iskolában rendezett búcsúesttel zártuk.


SZEPTEMBER 28., CSÜTÖRTÖK
Reggel 8-kor indultunk hazafelé, ám tettünk egy kis kitérőt, hiszen ha már itt van a közelben a Cȏte d'Azur, hiba lenne kihagyni, nem igaz? :)

Először egy Orange nevű városban álltunk meg, ahol megmaradt egy ókori római amfiteátrum, méghozzá nagyon jó állapotban. Hihetetlen érzés volt kipróbálni a híres akusztikát, és végig azon gondolkozni, vajon milyen emberek ülhettek ezeken a lelátókon sokezer évvel ezelőtt.

A következő állomásunk Avignon volt, ami a második kedvenc programommá vált, ez a város ugyanis meseszép, és elképesztően hangulatos, hiszen Provence-ban van! Először a Pápai Palotát néztük meg, ugyanis valamikor évekig ez a város volt a pápa székhelye, majd a szabadidőnkben kifosztottuk az ajándékboltokat. Ebben a városban volt az éjjeli szállásunk is.


SZEPTEMBER 29., PÉNTEK
Másnap először egy Grasse nevű városban álltunk meg, ami a parfüméről híres. Itt egy Dior-múzeumot jártunk végig, majd természetesen beszabadultunk a parfümüzletbe. Annyit mondok, hogy kevés volt az az egy óra.

A következő állomásunk Menton volt, ami közvetlenül az olasz határ mellett fekszik, a szállásunk pedig éppen a tengerparton volt. Miután lepakoltunk, megmártóztunk a vízben, visszamentünk Nizzába vásárolni (ne kérdezzétek, miért nem felelt meg a sofőröknek egy mentoni kisbolt, ugyanis nem tudom), és végül tettünk egy egyórás kitérőt Monaco felé.


SZEPTEMBER 30., SZOMBAT
Ismét egy nagyjából 18 órás út előtt álltunk, és vasárnap hajnali fél 1-1 óra körül érkeztünk haza.

Ha esetleg kíváncsiak vagytok még több képre, látogassátok meg az Instagram oldalamat! :)

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés