Könyvajánló - Alias Grace

by - szerda, december 13, 2017


Margaret Atwood neve többeknek A szolgálólány meséje című könyv miatt lehet ismerős, amely az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált, köszönhetően az idén készült sorozatadaptációnak (ebben a bejegyzésben írtam róla). Nem csak a történet, maga az írónő is rettentően mély benyomást tett rám, és kíváncsi lettem a többi munkájára is, így esett végül a választásom az Alias Gracere.

A Netflix idén mutatta be saját gyártású sorozatát az Alias Graceből, ennek örömére a Jelenkor kiadó gondozásában újra megjelent a könyv egy csodaszép, filmes borítóval. Ezúttal is szeretném nekik megköszönni az olvasási lehetőséget!

FÜLSZÖVEG

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…


A REGÉNYRŐL

A legizgalmasabb az egészben, hogy a regény igaz történeten alapul. Valóban létezett Kanadában egy Grace Marks nevű nő, akit az 1840-es években gyilkosságért ítéltek el. Társát felakasztották, ő viszont elmeállapotára hivatkozva kegyelmet kapott: azt állította ugyanis, hogy a gyilkosságra egyáltalán nem emlékszik. Az idők során számos orvos próbálta kideríteni, mi állhat az amnézia hátterében, hogy megfejthessék a rejtélyt, ám a mai napig nem derült ki, mi történt valójában.

Atwood a regényben felvázol egy lehetséges megoldást: kiegészíti a tényeket, és karaktert ad a szereplőknek a saját fantáziája alapján. A történet során váltakoznak a szemszögek: egyszer Grace, másszor az őt vizsgáló dr. Jordan nézőpontjából ismerjük meg az eseményeket. Az olvasást még érdekesebbé teszik a különböző fiktív levelek, amelyeket a szereplők egymással váltanak, és a valódi dokumentumok, korabeli újságcikkek részletei.

Már az első oldaltól kezdve faltam a sorokat. Teljesen belemerültem a történetbe, nem tudtam letenni, hiszen amellett, hogy izgalmas, annyira könnyed stílusban van megírva, hogy egyszerűen olvastatja magát. A későbbiekben sem vált unalmassá - igaz, hogy a cselekmény lassú folyású, de végig fenntartja az érdeklődést. Még az sem riasztott vissza, hogy több mint 750 oldal, hiszen ennek a könyvnek minden egyes szava élmény.

Külön pozitívum, hogy történelmi regény lévén remek képet ad az adott korról. Rengeteget tanít az akkori társadalmi berendezkedésről, a hétköznapokról, házimunkáról, a férfiak és a nők viszonyáról. Személy szerint imádom az ilyesmit, hiszen történelemből sokszor inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan éltek és gondolkodtak az emberek abban az időszakban.


A FŐSZEREPLŐ

Grace nagyon érdekes szereplő a történetben. Ahhoz képest, milyen alacsony sorból származik, és sohasem kapott megfelelő nevelést, rendkívül okos és értelmes lány. A megpróbáltatásai már gyerekkorában elkezdődtek, ennek ellenére sohasem adta fel, és mindig bátran nézett szembe a kihívásokkal.

Kétségkívül ő az egyik legtitokzatosabb karakter, akivel eddig találkoztam. Bár egyértelműen megnyílik dr. Jordannek, miközben elmeséli az élettörténetét, sejteni lehet, hogy van valami, amit mélyen elhallgat, vagy elferdít. Ez teszi izgalmassá a történetet, hiszen Grace nem köteles elárulni a teljes igazságot, ugyanis az ítélete végleges. Ennek ellenére kifejezetten megkedveltem a lányt, és teljes vállszélességgel kiállok mellette.


ÖSSZEGZÉS

A történet a végén érdekes fordulatot vesz, amikor kiderül az ügy megoldása. Nekem speciel már jóval korábban sikerült rájönnöm a csavarra, de egyáltalán nem erre a befejezésre számítottam, ugyanis elkövettem azt az apró hibát, hogy tündérmesét és teljes happy endet vártam Margaret Atwoodtól... :)

Az egyetlen apróság, ami nem tetszett benne az, hogy Grace sokszor névelőt használ a keresztnevek előtt. Az tetszik, hogy a szerző így érzékeltette az alacsony származását, de írásban eleinte kicsit furcsa volt, ám egy idő után hozzászoktam, és fel sem tűnt. Megfigyelhető az is, hogy a Grace szemszögéből játszódó részek sokkal gördülékenyebben és egyszerűbben vannak megfogalmazva, míg dr. Jordan részeiben választékosabb szókincset használ, ám emiatt egy picit nehezebben olvasható.

Összességében ezt a könyvet szívből ajánlom mindenkinek, aki valamilyen szórakoztató olvasmányra vágyik, amin ráadásul gondolkodni is lehet. Fantasztikus élmény volt, biztos, hogy még újraolvasom néhányszor, és a sorozatra is hamarosan sort kerítek. :)

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Kíváncsi vagyok mit fogsz szólni a sorozathoz, én csak azt néztem, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A trailer lenyűgözött, szóval már nagyon izgatott vagyok. *-*

      Törlés
  2. Szia!^^ Nagyon tetszett az ajánló, kedvet kaptam a könyvhöz!:) Köszönöm, hogy olvashattam a bejegyzészt!

    Amber

    VálaszTörlés