2018. aug. 19.

7 dolog, amit intézz el iskolakezdés előtt

8/19/2018 2

Tipikusan olyan ember vagyok, aki egy új időszak előtt (ezalatt általában a tanév és az új év kezdetét értem) szereti rendbe szedni az életét, hogy a lehető legkevesebb stresszel és elvégzendő feladattal kezdjen neki az új kihívásoknak, vagyis - ha úgy tetszik - tiszta lappal induljon.

Az évek során kialakult egy rutinszerűségem, amit iskolakezdés előtt minden augusztus végén megpróbálok elvégezni. Nem áltatlak sem benneteket, sem magamat, ezek időigényes feladatok, de maximálisan megéri foglalkozni velük még addig, amíg az embernek több szabadideje van.

1. Rendszerezd a papírokat és a füzeteket!

A tanév utolsó napján mindig általában már hányingerem van mindentől, aminek köze van az iskolához, ezért az összes könyvet, füzetet és fénymásolatot beszórom egy olyan helyre, ahol még véletlenül sem kerülhet a szemem elé. Ám mivel ennek a többsége szemét, csak foglalja az értékes helyet a fiókjaimban, így kénytelen vagyok előbb-utóbb megszabadulni tőlük.

Első dolgom, hogy átnézem az összes papírt, amit az előző tanévben kaptunk. Ennek a 70-80%-a visszakapott dolgozat, beadandó vagy feladatlap, amire az ég világon semmi szükségem. Egyedül azokat a papírokat tartom meg, amelyek hasznosnak lehetnek az érettségire, ezeket egy külön mappában félrerakom.

Második lépésként átnézem a füzeteimet. Azokat, amiket még használni fogok a következő tanévben, félrerakom, a többiből pedig kitépem az összes üresen maradt oldalt, hogy ne vesszen kárba az a papír (ezeket pedig később jegyzetelés céljából tudom használni). Azokat a füzeteket, amik nem érettségi tantárgyak, rögtön kidobom (pl. kémia, fizika), a többit félrerakom.

Végül jönnek a tankönyvek, amelyeket hasonlóképpen rendszerezek, kivéve persze, hogy nem tépkedek ki belőlük semmit.


2. Rakd rendbe az íróasztalodat! 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az első dolgom, hogy eltüntessek minden tanulásra emlékeztető dolgot az íróasztalomról, amikor már nincs rá szükségem. Ezeket augusztusban kénytelen vagyok újra elővenni, elrendezni, és eltüntetni azokat a tárgyakat, amelyek elterelhetik a figyelmemet a tanulásról.

Ezen kívül helyet csinálok az irattartókban a tankönyveimnek és füzeteimnek, kidobom azokat a tollakat, amelyek már nem fognak, illetve az elgörbült körzőket, törött vonalzókat, kifogyott hibajavítókat, és átrendezem a parafatáblámat is.

3. Rakd rendbe a szobádat!

Ha nem figyelek rá, vagy éppen abban a pillanatban sietek valahová, a dolgaimat csak beszórom a fiókokba vagy a szekrénybe, de valahogy sosem kerülnek maguktól vissza a helyükre. Tanévkezdés előtt mindig megpróbálok alaposan rendet tenni a legeldugottabb sarokban is, már csak azért is, mert év közben úgysem lesz rá időm.

4. Rakd rendbe a telefonodat!

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a telefonjában felhalmozódnak a mások füzetéből fotózott jegyzetek képei. Bár azért év közben megpróbálok rendet tartani ezen a téren, a júniusi hajtás mindig közbeszól, amikor a vizsgák miatt nemhogy a többi óra elmaradásait másolni, de enni sincs elég időm.

Ám annyira már ismerem magamat, hogy úgysem fogom bepótolni azokat az oldalakat, úgyhogy ha nagytakarítást tartok a galériámban, akkor mindent könyörtelenül kitörlök.


5. Találj motivációt!

Nem mondok meglepőt azzal, ha elárulom, hogy körülbelül annyi motivációm van iskolába járni, mint lótrágyát pakolni 50 fokban - és szerintem ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. Mivel tudom, hogy ez ellen egyedül én tudok tenni, minden év elején próbálok keresni olyan módszereket, amelyek segítenek lelkesebbé válni aziránt, amit tanulok (eddig sikertelenül).

Nyilvánvalóan mindenkinek szubjektív, milyen módszerek válnak be: valaki motivation boardot készít inspiráló idézetekkel és képekkel, mások összeírják a céljaikat az adott tanévre. Lényeg, hogy legyen valami, ami segít túlélni ezt a kínszenvedést.

6. Tűzz ki célokat a tanévre!

Apropó, nekem eddig legjobban a célok összeírása segített. Írtam már egy posztot arról, mit szeretnék megtenni, még mielőtt leérettségizek, és akárhányszor ránézek erre a listára, erőt ad. De nem kell ilyen nagy távlatokban gondolkodnod: év végi, féléves, vagy akár havi célokat is kitűzhetsz magadnak.

7. Találkozz régi barátokkal!

A szobámban való rendrakáshoz hasonló okból (vagyis mert tanév közben nincs időm rá) ilyenkor felkeresem azokat a barátaimat, akikkel nem egy iskolába járunk. Ilyentájt a legtöbben már visszaértek a nyaralásból és lassan a nyári munkát is befejezik, mikor máskor lenne jobb időszak rá?

Neked van valami bevett szokásod tanévkezdés előtt? :)
   

2018. aug. 15.

Könyvajánló - Papír hercegnő

8/15/2018 0

Nem szeretek úgy elkezdeni egy sorozatot, hogy még nem jött ki minden része, hiszen megőrjít, ha a történet legizgalmasabb részénél kell szünetet tartani, ám a Papír hercegnőről annyira jó értékeléseket hallottam és olvastam, hogy nem kerülgethettem már tovább. Rögtön le is csaptam a lehetőségre a Könyvmolyképző kiadóval való együttműködés alkalmával, amiért nagyon hálás vagyok nekik!

A könyvről

Valamilyen oknál fogva mágnesként vonzódom a modern hercegnős sztorikhoz: a Párválasztó sorozat máig az egyik nagy kedvencem, és nem titok, hogy a Papír hercegnőt is a témája miatt választottam. Kicsit féltem tőle az elején, mert eddig kizárólag pozitív visszajelzéseket hallottam, illetve olvastam róla, és nem szerettem volna én lenni az első, aki csalódik benne. Szerencsére nem is lett így.

Mivel fülszöveget nem szeretek bemásolni, röviden összegzem, miről is szól: adott egy rendkívül szerencsétlen sorsú, de lélekben sziklaszilárd árva lány, aki eltökélte, hogy a gyámhatóságot megkerülve egyedül próbálja túlélni az utolsó kiskorúként töltött évét, viszont kénytelen alantas munkát vállalni egy sztriptízbárban, hogy ne haljon éhen. Egy nap azonban beállít egy milliárdos, aki azt állítja, hogy ő a gyámja, és pénzt kínál neki, ha vele marad, amíg le nem érettségizik. Ella természetesen nem utasítja vissza az ajánlatot, a fickónak viszont van öt fia, akik nem nézik jó szemmel, hogy hirtelen lett egy új testvérük.

Maga az alapsztori nem annyira szörnyű ám, mint amilyennek elsőre hangzik. Igaz, az a része nagyon abszurd, hogy egyik napról a másikra kiderül, egy illegális sztriptíztáncos valójában egy milliárdos törvénytelen lánya, viszont továbbgondolva a dolgot arra jutottam, hogy a jó történetek nem az átlagos eseményekből születnek.


Az egyetlen negatívum, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban ki tudok emelni az, hogy szerintem túl gyorsan kezdődött: szinte már a második oldalon megtörtént a sorsfordító találkozás. Ez azért probléma, mert szerintem az alaptörténet abszurditásával az írók a két társadalmi réteg közötti szakadékot szerették volna a lehető leginkább kiszélesíteni, viszont így, hogy alig láttunk valamit Ella régi világából (a szegénységből, az életben maradásért való küzdésből), ez a különbség szerintem nem jött át teljesen.

Innentől azonban ez a regény annyira beszippantott, hogy semmit sem érzékeltem magam körül. Az írónőknek (tudniillik Erin Watt valójában két személyt takar) elképesztően könnyed stílusuk van - csak faltam és faltam a sorokat, amíg vége nem lett, és azon nyomban meg is kerestem a következő részt, hogy tudjam folytatni, és miután azt is befejeztem, az angol verziónak néztem utána (még nem jelent meg magyarul a folytatás), ami nálam óriási szó. Nem tudom, mi fogott meg benne ennyire, egy biztos: maximálisan kikapcsolt, és átröpített egy teljesen másik világba, amit jó volt olvasni.

Amit még imádok benne, az az összetettsége. Ez nem csak egy szimpla életsors-megváltozós sztori, itt minden van: szerelem, szerelmi dráma, iskolai zaklatás, testvérek problémái, nevelőapa problémái, gyilkosság, ármánykodás, hazugság... Ezáltal nem csak hihetetlenül izgalmassá sikerült tenni a történetet, de tanulságos is: megmutatja, hogy a milliárdosok kerítése sem kolbászból van, és milyen árnyoldalai vannak a gazdagságnak.


Összességében

Ez tipikusan az a sorozat, amit biztosan százszor el fogok még olvasni. Elképesztően izgalmas volt; nagyon kevés könyv tud ennyire lekötni, és hiába vannak negatívumai, hihetetlenül jól éreztem magam olvasás közben, és ez mindenért kárpótol.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki valamilyen könnyed kikapcsolódásra vágyik egy teljesen más világban, és mindemellett tolerálja a durva, szókimondó, nem éppen csajos és nem éppen gyerek fülének való stílust.

Ha érdekel a könyv, ide kattintva megvásárolhatod. :)

Te olvastad már? :)
Ha nem, sikerült meggyőznöm, hogy érdemes?

2018. aug. 12.

Ebay wishlist #9 - Back to School

8/12/2018 4

A tavaly megkezdett hagyományt nem felejtettem el, vagyis idén sem hagylak benneteket ebayes lista nélkül. Ez a bejegyzés azonban az elkövetkezendő időszakra való tekintettel egy vissza a suliba-kiadás lesz, tehát kifejezetten iskolai kellékeket találhattok majd a listán - magamhoz hűen 1000 Ft alatt.

A termékekre vezető linkért kattintsatok a nevükre!



Bálnás könyvjelző csomag

Általában magamnak gyártom a könyvjelzőket, de ebbe a csomagba első látásra beleszerettem. Igaz, nem feltétlenül tankönyvbe vagy füzetekbe raknám őket, de úgy éreztem, jó helye lesz ebben a listában.

Ár: ~390 Ft
  

Kockás tolltartó

A tolltartóm évről évre elhasználódik, idén pedig ezt a példányt néztem ki magamnak, elképesztően jól néz ki, és nagyon én vagyok!

Ár: ~300 Ft


Feliratos tolltartó

Mindig is vágytam egy ilyen alakú tolltartóra, hiszen ez masszívabb (és a puskát is jobban el lehet rejteni benne - csak viccelek), de valahogy sosem került bele a kosaramba vásárlásnál. Ezek közül a "One day everything..." feliratú példány tetszik.

Ár: ~610 Ft


Kockás-feliratos tolltartó

Ezek nagyon hasonlítanak az aktuálisan használt tolltartómra, de mégis megtetszett az egyszerűségük. A "You're so nice"-osat néztem ki magamnak.

Ár: ~400 Ft


Az érettségi előtti tanulásmaratonra biztosan szükségem lesz majd egy rakat post-itre. A bolygókat amúgy is imádom, a képek alapján pedig ezek iszonyat jól néznek ki, szerelem volt első látásra!

Ár: ~330 Ft


Mivel rengeteg fénymásolatot kapunk, szeretem, ha nem egy mappába van ömlesztve az összes papír, amire szükségem van, viszont a kartonból készült rendezőket nem szívesen teszem bele a táskámba, mert nem lesznek hosszú életűek.

Ár: ~360 Ft


Sokáig nem tudtam elképzelni, mire használhatóak ezek a kis jószágok, de biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk majd az érettségire való tanulás közben.

Ár: ~350 Ft


Amióta ebayes kívánságlistákat írogatok, azóta szemezek ezekkel a tollakkal, de még sosem jutottam el odáig, hogy be is kerüljenek a kosaramba. Mostanában viszont egyre több fekete tollat használok, szóval biztosan jól fognak jönni.

Ár: ~535 Ft (+szállítás)



Elképesztően jó találmány: ez egy olyan dekortapasz, amin csak körök vannak, így nem kell külön rubrikákat rajzolgatnod, ha teendőlistát írsz.

Ár: ~415 Ft

Neked melyik a kedvenced? :)
Meg fogod rendelni valamelyiket?

2018. júl. 27.

7 tévhit a Bullet Journalről

7/27/2018 0

2 éve vezetek rendszeresen bullet journalt. Legtöbbször a suliban, óra közti szünetekben szoktam rajzolgatni, pipálgatni, tervezgetni, mindezt az osztálytársaim kíváncsi tekinteteitől kísérve. Sokuk rendszeresen átpörgeti, mit alkottam, és ilyenkor általában megjegyzik, hogy "ők is szeretnének ennyire rendezettek lenni", pedig tudom, hogy különböző okok miatt ők nem vágnának bele egy bullet journal elkészítésébe.

Ezek az okok azonban általában tévhitek, amelyeket az internet, vagy éppen az én direkt Instagram-kompatibilisre alkotott tervezőm állított fel. Ebben a cikkben ezeket szeretném eloszlatni.

1. Kiindulócsomag: Leuchtturm1917 és Sharpie tollak

Ha valaki külföldi YouTuberek vagy a Pinterest hatására kezdené el vezetni a saját bullet journaljét, azzal szembesül, hogy a leggyakrabban használt füzetmárka, a Leuchtturm1917 megfizethetetlen. Ahelyett azonban, hogy fogösszeszorítva benyúlsz a pénztárcádba és megveszed a méregdrága eszközkészletet, létezik más alternatíva.

Én az első, és azóta is a kedvenc bullet journalemet egy egyszerű, kisalakú négyzetrácsos füzetben kezdtem el vezetni egy fekete zseléstoll és egy kék toll segítségével. Szerintem így a legérdemesebb belevágni egy bujoba, hiszen így kitapasztalja az ember, hogy neki milyen rendszer a legmegfelelőbb a teendői rendszerezésére, mielőtt elkezdene egy Instakész füzetet.

Az én mostani eszköztáram fele egyébként eBayről van, a másik fele a Pepcoból, a füzetet pedig a Lidl-ből szereztem 800 Ft-ért. Igaz, nem pontrácsos (az lenne a legjobb), hanem sima, de rendkívül strapabíró a kemény borítónak köszönhetően, illetve van benne könyvjelző és zseb is.


2. Időigényes

Ha minden lapra műalkotást szeretnél rajzolni, akkor valóban az, de azt csak azoknak érdemes, akik tényleg YouTuber karrierbe kezdenek, vagy Instagramon tervezik megosztani. Ha túl elfoglalt vagy, elég csak néhány vonallal letudni az oldalakat, így egy hónapot akár 10-15 perc alatt megrajzolhatsz, és mellesleg ráfoghatod, hogy te menő minimalista vagy.

3. Nehéz rendszeresen vezetni

Ez az a kifogás, aminek tényleg van némi alapja. Sokan vannak úgy, hogy belekezdenek valamibe, de aztán egy idő után lankad a lelkesedés, és egyre ritkábban veszik elő az adott dolgot, vagy csak egyszerűen elfelejtik, hogy van (én is így vagyok a naplóvezetéssel).

Erre a megoldás, hogy vagy egy olyan helyre teszed a szobádban (például az íróasztalra), ahol könnyen észreveszed, vagy hurcolászod magaddal mindenhova (főleg a suliba), így az unalmas perceket ki tudod tölteni a tervezgetéssel. Egy idő után az ember hozzászokik, hogy egy új teendőnél automatikusan kézbe vegye a bullet journalt.

4. Nincs annyi teendőd, hogy kitöltsd

Ilyen nem létezik. Két teóriám van arra, miért vélik ezt egyesek: egyrészt nem gondolják át alaposan a teendőiket, hiszen az ember mindig kitalál valamilyen munkát magának, másrészt azt hiszik, csak a nagyobb keletű dolgok kerülhetnek bele a bujoba.

Mivel azonban általában napi bontásban szerkesztjük a bullet journalt, megköveteli magának, hogy az apróbb feladatokat (mint például "vidd le a szemetet") is ugyanúgy feljegyezzük. Én még olyat is hallottam, hogy valaki a teendője minden egyes lépését külön leírja. Ki lehet ezt tölteni, ha nagyon akarjuk. :)
 

5. Művésznek kell lenni hozzá

A YouTube és a Pinterest könnyen ebbe a hitbe ringathat, de vedd figyelembe, hogy ez is olyan, mint az Instagram: az életünk szebb oldalát posztoljuk. Ha nem tudsz, nem szeretsz vagy nem szeretnél bele rajzolgatni, semmi gond. A minimalista stílus is ugyanolyan jól néz ki, ha pedig mégis feldobnád valamivel, nyomtass ki képeket, fotókat, vagy szerezz washi tapet és matricákat!
      

6. Komplikált rendszer

Laikusként a Pinterestet nézegetve ijesztőnek tűnhet, hogy milyen bonyolult oldalakat rajzolnak egyesek - én például a mood tracker működését a mai napig nem értem. Lényeg a lényeg, ezek nélkül is tökéletesen el lehet boldogulni (én azt a bizonyos első bujot, amiről az 1. pontban beszéltem, kizárólag heti bontásban csináltam, nem volt benne semmi extra, és éppen ez volt benne a legjobb), hiszen eredetileg bullet journal csak teendőlista-írásra való.

7. Kötött szerkezetű

A bullet journalnek van egy általánosan elterjedt sémája (havi bontásban heti bontás + különböző extrák, pl. mood tracker, habit tracker), ami miatt egyeseknek úgy tűnhet, hogy csak akkor csinálod jól, ha követed ezt a "szabályt".

Nos, az a helyzet, hogy itt nincsenek szabályok. Ezt a füzeted kizárólag magadnak vezeted a saját igényeid szerint. Te döntöd el a stílust, a színeket, te választod ki, milyen extrákra van szükséged, milyen részletesen szeretnéd kidolgozni a teendőidet, vagy hogy egyáltalán kidolgozod-e őket. Bármikor újragondolhatod a szerkezetét, betoldhatsz másmilyen oldalt, kiveheted azt, ami nem vált be, csupán egyetlen fontos dolog van: legyen hatékony.

Remélem, ezzel a cikkel el tudtam oszlatni egy-két tévhitet, és meggyőztelek arról, hogy érdemes belevágni a bujoba. Ha még nem, itt írtam arról, nekem miért vált be. :)
 

2018. júl. 23.

Miben nyilvánul meg az introvertáltságom?

7/23/2018 14

Az introvertált személyiségtípust bemutató cikkek nem mindig foglalkoznak azzal, hogyan élik meg a dolgot az ebbe a csoportba tartozó emberek: milyen érzés számunkra társaságban lenni, milyen gondolataink vannak egy beszélgetés közben, miért viselkedünk néha furán... Régóta tudom, hogy szeretnék Nektek írni erről, hogy kicsit jobban belelássatok a fejünkbe, és tudjátok, mi zajlik közben legbelül, ám a hogyant már nem volt ilyen egyszerű kitalálni.

Gondoltam arra, hogy az előző introvertáltas cikk alapján építem fel ezt is, de azzal tulajdonképpen csak ismételtem volna magamat, ugyanis mindegyik pontját a saját tapasztalataim alapján írtam, ergo nem mondtam volna újat. Aztán rájöttem, hogy mindezt csak konkrét történeteken, élethelyzeteken keresztül tudnám jól érzékeltetni, szóval következzen az eddigi legszemélyesebb, legőszintébb storytime, amit valaha bevállaltam a blogon... :)

Az a borzalmas small talk

Small talknak a rövid, tartalmatlan és felszínes beszélgetéseket nevezzük, amelyeket általában ismeretlenekkel folytatunk kapcsolatépítés céljából. Namármost ebben a definícióban az introvertáltak két nagy ellensége is megtalálható: a felszínesség és az ismerkedés.

A small talk-képtelenségem legutóbb a sminkesnél tűnt fel (persze korábban is tudtam róla, de ekkor zavart a legjobban). Esküvőre mentünk Anyával, és megkértünk egy profi sminkest, tegyen csodát az arcunkkal. Anya könnyedén elcsacsogott vele mindenféléről, én viszont alig beszéltem vele pár szót - mintha már ránézésre látszana rajtam, hogy ez nekem nem megy, így az emberek eleve nem kezdenek el próbálkozni...


Amikor mindenki levegőnek néz

Régen jártam slam poetry estekre. Szerettem a frappáns szövegek miatt, azonban a társaságban nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és a legcikibb szociális élményeim is ide kötődnek.

Bár a slammer közösség nálunk nagyon barátságos, mindenki puszival és mosollyal üdvözöl mindenkit, akit legalább egyszer már látott az esten, én valahogy sosem jutottam velük a "szia, xy vagyok"-nál tovább. Néha hirtelen elhatározásból odamentem valakihez bemutatkozni, ám a kézfogás utáni fél perc kínos csöndet követően szemlesütve elsunnyogtam, ugyanis képtelen voltam beszélgetést kezdeményezni (itt jönne ugye a small talk).

A problémám az volt, hogy látszólag senki sem törekedett arra, hogy megismerjen, és szabályosan átnéztek rajtam. Egyszer például egy barátnőmmel beszélgettem, amikor hirtelen előbukkant valaki, és elkezdett valami nagyon hosszú monológot magyarázni neki, ami közben egyszer sem nézett rám. Miután ez már legalább negyedórája tartott, már azon gondolkoztam, szó nélkül megfordulok és lelépek, úgysem venné észre egyikük sem...

A legrosszabb akkor volt, amikor a barátaim közül senki sem jött el: egyszer csak azt vettem észre, hogy az emberek lassan elszivárognak mellőlem a nagyobb társaságokba, ahol valahogy mindenki ismeri egymást, és még csak felém sem pillant senki. Ez volt az a pont, amikor végleg leléptem.

Amikor mindenki furcsa szemmel néz rád

Valószínűleg nem éreztem volna ilyen jól magam a Bloggersulin, ha nem lett volna ott két barátnőm, akik megmentettek az ismerkedés kényszerétől. Ám ennek a hátulütője, hogy megkapom a furcsa, néha már ellenséges pillantásokat azoktól, akikkel semmiféle kapcsolatot nem teremtettem.

Ez csak egy tipp (ugyanis nem tudom, hogy gondolkodnak a normális emberek), de szerintem ilyenkor azt hiszik, ellenszenvből vagy nagyképűségből nem közelítek feléjük, pedig erről szó sincs.


Amikor bemutatnak valakinek

Szabályosan rettegek, amikor a barátom be szeretne mutatni egy haverjának vagy rokonának, akivel eddig nem találkoztam. Rendszerint úgy szokott végződni a dolog, hogy összesen háromszor szólalok meg az alatt a pár óra alatt, abból kettő a köszönés és az elköszönés.

A baj az, hogy félek mondani bármit is, mert általában utólag úgy érzem, hogy valami oltári nagy butaság jött ki a számon, és inkább csak hallgatom a beszélgetést, ha már elsüllyedni nem tudok.

És a megoldás

Az introvertáltság sajnos nem olyasmi, amit meg lehet változtatni; nem egy rossz szokás, amit idővel magad mögött hagyhatsz, hanem egy személyiségtípus, amit csak fejleszteni lehet, de átalakítani nem.

Próbálom úgy felfogni az ismerkedést és a kapcsolatteremést és -építést, mintha tanulható lenne, és folyamatosan vadászom a különböző cikkeket, könyveket a témában. Ezért is kezdtem el ezt a sorozatot a blogon, hiszen így egyrészt veletek is megoszthatom a kutatásaim eredményeit, másrészt további keresésre ösztönöz.

Van olyan élethelyzet a fentiek között, amelyikkel te is tudsz azonosulni? :)

Ha te is tapasztaltál már furcsa viselkedést egy introvertálttól, és nem tudtad hova tenni, most kérdezd meg kommentben!

@sarah.flp

Kövess