2018. jan. 24.

Könyvajánló - A marsi


Vannak olyan dolgok, amelyeket hónapokig halogat az ember, aztán amikor végre nagy nehezen rászánja az időt, teljesen megdöbben, hogy mennyire kár volt tologatni. Ugyanígy voltam a Mentőexpedíció című filmmel, amit a rengeteg Oscar díj-jelölés miatt töltöttem le, hónapokig hurcolgattam a pendriveomon, majd mikor egyefene alapon megnéztem, leesett az állam.

Azután a könyv is a várólistámra került, viszont hiába váltam rögtön megszállottjává a történetnek, ezt is jó sokáig halogattam, mígnem lehetőséget kaptam a Fumax kiadótól, hogy elolvashassam ezt a csodát.

FÜLSZÖVEG

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

"De a francba is, botanikus vagyok. Csak ki tudok találni valamit. Ha mégsem, akkor nagyjából egy év múlva nagyon éhes botanikus leszek."

A REGÉNYRŐL

Az alapsztori egészen aktuális: az emberiség meg akarja hódítani a Marsot, ezért expedíciókat küldenek a bolygóra, melyeknek célja a kutatás a hely élhetővé tétele érdekében. Az egyik ilyen küldetés során azonban evakuáció után hátrahagynak valakit, aki még kilátástalan helyzete ellenére is eltökéli, hogy nem a Marson fog meghalni.

A regény során párhuzamosan követhetjük végig Mark Watney küzdelmét az életben maradásért, és a NASA próbálkozását, hogy megmentse a hátrahagyott űrhajósukat. Maga az alaphelyzet kifejezetten komor: Mark körülményei kilátástalanok, hiszen ő az egyetlen élőlény a bolygón, még éveket kell várni a következő emberes küldetés érkezéséig, addig elfogy az élelme, a létfenntartó berendezései előbb-utóbb elromlanak, a lakhelye bármelyik pillanatban kidurranhat, és egy darabig még a Földdel sem tud kommunikálni. Normál esetben ez eléggé nyomasztó hangulatot adna a könyvnek, ám mindez be van csomagolva egy elképesztő humorba, ami felold az emberben minden negatív érzést, miközben az első szótól az utolsóig gyomorgörcsös izgalomban tart, hiszen egészen a legvégéig nem lehetünk biztosak benne, Mark túléli-e.

Amit nagyon sokan negatívumnak tartanak a könyvvel kapcsolatban, az, hogy tele van tudományos szövegekkel: Mark ugyanis szinte minden lépését megmagyarázza valamilyen fizikai, kémiai és matematikai halandzsával. Eleinte kicsit én is aggódtam ettől, hiszen a reál tárgyak legalább olyan messze állnak tőlem, mint a Földtől a Mars, de az író ezt is irtó ügyesen tálalja. Egyébként bárki bármit is mond, ezekre a magyarázatokra egyszerűen szükség van, hiszen ettől válik tudományosan is hitelessé a regény, na meg persze benne van a szerző személyisége is - Andy Weir ugyanis nem elsősorban író: 15 éves kora óta programozó, szabadidejében pedig relativisztikus fizikával (?) és orbitális mechanikával (???) foglalkozik.

A FŐSZEREPLŐ

Mark Watney személyisége pedig már önmagában is inspiráló. Bármilyen tragédia történik vele, ő még abból is humor csinál, tulajdonképpen minden második mondatán a padlón fetrengtem a nevetéstől. Ő az a típusú karakter, aki a társaság lelke, mellette csak vidám lehet az ember.

Ám nem ez az egyetlen pozitívuma: nagyon okos, és rendkívüli problémamegoldó-képességgel rendelkezik (nem a magyar oktatási rendszerben nőtt fel), mindig vannak újabb és újabb ötletei, mit és hogyan lehetne átalakítani, megjavítani, fejleszteni, mindeközben pedig valahogy mégsem azt az érzést kelti az emberben, hogy haha, te sosem leszel ilyen okos, hanem arra ösztönöz, hogy te is lépj a nyomába, és próbálj meg ilyen módon gondolkozni.

"Tudod mit? A „kilowattóra per sol” macerás kifejezés, úgyhogy most kitalálok neki egy új tudományos egységnevet. Egy kilovattóra per sol… bármi lehet… hm… nem megy ez nekem. „Kalóz-ninjának” fogom nevezni."

MIT AD EZ A KÖNYV?

Önmagában nagyon klisés, de szerintem ennek a könyvnek a legerősebb mondanivalója az, hogy sosem szabad feladni. Mint ahogy említettem, Mark helyzete rendkívül kilátástalan, ő mégis küzd, hiába érik folyamatosan balesetek a hibás számításai, az egyre öregedő berendezései vagy a NASA bénázásai miatt. Egy átlagos ember kétségbeesésében már valószínűleg a legelején eltemette volna magát, de neki egyszer sem fordul meg a fejében a gondolat, hogy feladja.

Ezek miatt a drasztikus körülmények miatt pedig még inkább élesebbé válik a tanulság.

ÖSSZEGZÉS

Ez a könyv már a második oldal után bekerült a kedvenceim közé, és nem, nem a film miatti elfogultságom miatt. A már feljebb említett számtalan pozitívumon kívül hiába a szerző első regénye, szerintem elképesztően jól van megírva és megszerkesztve - az elejétől a végéig olvastatja magát, teljesen bele lehet merülni, és egyszerűen letehetetlen. És aki a tudományos szövegek miatt tart az elolvasásától, azt megnyugtatom, hiszen még egy alapvetően humán beállítottságú ember számára is abszolút élvezhető.

Szeretném még egyszer nagyon megköszönni a Fumax kiadónak a lehetőséget!

2 megjegyzés:

  1. Btw, megjelent már az író második regénye Artemis címmel, ami egy Holdon épült városban játszódik, ja és ezúttal egy tökös csaj a főhős. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudok róla, éppen most olvasom. :)

      Törlés

@sateenkaarigirl

Kövess