2018. szept. 27.

Életmódváltás: célok, tervek, kezdetek

9/27/2018 4

Az idei nyár lusta volt. A melegre hivatkozva (ami évről évre egyre fokozódik, és én egyre kevésbé vagyok képes elviselni) még azt a nagyon minimális mennyiségű erősítést is elhanyagoltam, amire tavasszal vettem rá magamat. Ez alapvetően nem zavarna ennyire, hiszen sosem jelentett számomra különösebb lelki traumát, ha egy ideig nem sportoltam, csakhogy észrevettem, hogy az évek óta stagnáló testsúlyom látványos növekedésnek indult.

Korábban azért nem foglalkoztam az életmódom teljes csődjével, mert (bár sosem voltam valami vékony alkat) alig híztam, most azonban rövid időn belül egyre több felesleg kúszott fel rám, és ez megijesztett. A végső lökést azonban az adta meg, hogy kiderült, pajzsmirigy-alulműködésem van.

Erről dióhéjban annyit kell tudni, hogy a betegeknél az anyagcsere lelassulása miatt súlygyarapodás lép(het) fel, ami Sárára fordítva annyit tesz, hogy nem teljesen önhibámból vagyok összetéveszthető a felhizlalt malaccal. Viszont mivel fogyni sem túl egyszerű ezzel a betegséggel, sokkal jobban kell figyelnem magamra, ehhez azonban szükségem lesz egy drasztikus, minden területre kiterjedő életmódváltásra.

Ez a bejegyzés a kezdetek kezdetéről szól: a szabályok lefektetéséről, végső célok kitűzéséről, lépések meghatározásáról - vagyis az egész hosszú folyamat megtervezéséről, amit természetesen végig dokumentálni fogok, hogy segíthessek azoknak, akik szintén úgy érzik, szükségük van a változásra.

Célok

Az első lépés az volt, hogy átgondoltam, milyen lenne az ideális Én, vagyis pontosan milyenné is szeretnék válni. Fogtam egy füzetet, és összeírtam a konkrét céljaimat, nem törődve azzal, hogy a jelenlegi helyzetemhez képest tízes skálán mennyire irreális az adott dolog. Ezek lennének azok:

Test

Kikapcsolódás, alkotás

● fogyni 7 kg-t ● me time
● rendszeresen edzeni itthon ● időben lefeküdni hétköznap
● reggelizni minden nap ● blogolni minden nap
● meginni 1 liter vizet minden nap
● stílusváltás
● többet foglalkozni az arcommal és hajammal

Mentális, szellemi

Érzelmi, spirituális

● elolvasni havi 5 könyvet ● fix reggeli és esti rutin
● bullet journal minden nap ● naplót vezetni
● megtanulni jobban beosztani az időt ● rendszeres jóga
● rendszeresen gyakorolni a nyelveket ● pozitívan gondolkodni

Idővel még valószínűleg fognak hozzá íródni tételek, illetve áthúzással jelölöm majd, amit sikerült teljesíteni.


Szabályok

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok képes egyik napról a másikra betartani egy ennyire komplex váltást, ezért kénytelen vagyok apró lépésekre bontani az egész folyamatot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak néhány kisebb célt tűzök ki magamnak (pl. fogyni 2 kilót, heti 1x edzeni), és ha már ezeket kipipálhatom, fokozatosan haladok a végső céljaim felé.

És hogy ne essek a maximalizmus hibájába, szabályokat is állítok magamnak:

  1. Nem szabok határidőket. Egyrészt ki tudja, mennyi idő, mire teljesíteni tudom az adott tervet, másrészt úgyis csúszni fogok velük.
  2. Nem sietek. Az életmódváltásom alapja, hogy a változást szokássá alakítsam, vagyis biztosan beleépüljön a mindennapjaimba. Csak akkor lépek a következő lépcsőre, ha ez megtörtént.
  3. Elkerülöm a kudarcélményt. Előfordulhat ugyanis, hogy idő közben rájövök, nem való nekem a naplóírás, vagy egyszerűen képtelen vagyok minden áldott nap online lenni. Mivel a lényeg az, hogy jól érezzem magam a változástól, a problémás pontokat inkább módosítom, vagy lehúzom a listáról.
  4. Mindent dokumentálok. Nyitni fogok egy füzetet, amiben lejegyzem az egész folyamatot - eredményeket, sikertelenségeket, tapasztalatokat, inspirációt -, hogy láthassam a saját fejlődésemet.


Kezdetek

Hogy ne csak lógjon a levegőben a dolog, az első lépéseket már ki is jelöltem magamnak. A számomra legfontosabb célokkal kezdtem, ugyanis ezeknek a sikere adja majd a legtöbb motivációt a folytatáshoz.

  1. Meginni 0,5 l vizet minden nap - már ez is óriási kihívás, pedig csak a fele a végső célnak. Rettentő kevés vizet iszom, viszont mivel ez sok egészségügyi probléma oka lehet (talán az ízületropogásomé is), sürgősen változtatnom kell rajta.
  2. Heti kétszer edzeni itthon - van egy-két olyan erősítéses videó, amit kifejezetten szeretek végigcsinálni, már csak rá kellene szoktatnom magam.
  3. Bullet journal minden nap - hiába vagyok nagy kedvelője ennek a rendszernek, előfordul (főleg nyáron), hogy egy hétig elő sem veszem. Ezeket az alkalmakat szeretném teljesen kiiktatni.
  4. Heti 2 blogos délután - sajnos suliidőben sem időm, sem kedvem, sem energiám nem szokott lenni, hogy blogoljak (vagy ha van, akkor ihletem nincs), viszont túlságosan fontos számomra ez a hobbi ahhoz, hogy elhanyagoljam. A blogos délutánt úgy értem, hogy kijelölök egy olyan időszakot, amikor kizárólag és intenzíven ezzel foglalkozom.

Inspiráció

Végezetül - mivel tudom, hogy sokan azért fognak kattintani erre a bejegyzésre, mert maguk is gondolkoznak az életmódváltáson - arra gondoltam, megosztom azokat a cikkeket és YouTube videókat, amelyek engem nagyban inspirálnak vagy motiválnak a változásra. :) (Idővel ez is bővülni fog.)



Nagyon kíváncsi vagyok, van-e olyan közületek, aki most kezdte, vagy már végbe is vitte az életmódváltást.
Nektek milyen tapasztalataitok, tanácsaitok vannak?
Esetleg van olyan, akinek segített, vagy akit inspirált ez a bejegyzés bármilyen módon?
Mindenképpen írjátok meg! :)

2018. szept. 17.

Könyvajánló - A vak bérgyilkos

9/17/2018 2

A szolgálólány meséje és az Alias Grace miatt Margaret Atwood örök helyet bérelt magának a szívemben a kedvenc íróim között, így amikor megláttam, hogy a Jelenkor kiadó egy újabb kötetet ad ki újra a szerzőről, rögtön le is csaptam rá. Ezúttal is szeretném megköszönni nekik a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet!

Fülszöveg

Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, „veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás” kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első világháború előtt felemelkedett gyáros dinasztia hanyatlását állítja elénk. Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye.
A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot a regényen belül egy harsány színekkel felvázolt fantasztikus történet, amelyet titkos szerelmi találkáik alkalmával szövöget tovább egy azonosítatlan, gazdag fiatalasszony, és szeretője, a törvény elől bujkáló, ponyvaírásból élő szocialista agitátor; és alighanem kettejük története alkotja a harmadik regényt, a Laurának tulajdonított A vak bérgyilkost.
A gyanús mozzanatok ellenére csak a regény közepe táján kezdjük sejteni, hogy semmi nem az, aminek látszik, mert a történetek és személyek egészen másként kapcsolódnak egymáshoz, mint hittük. Margaret Atwood regényíró, költő és drámaíró 1939-ben született a kanadai Ottawában. Számos kitüntetés és díj birtokosa, harmincnyolcadik könyvét, A vak bérgyilkost 2000-ben Booker Prize díjjal jutalmazták.

A könyvről

Megmondom őszintén, már így az elején, hogy A vak bérgyilkost nem a története miatt szerettem volna elolvasni, hanem - amint már az a bevezetőből is sejthető - az író miatt. Még a fülszövege sem keltette fel igazán az érdeklődésemet, de úgy gondoltam, mivel ugyanez a hozzáállás bejött az Alias Gracenél (sőt, egy rendkívül emlékezetes olvasmányélményt köszönhetek neki), gondoltam, ezzel is teszek egy próbát. Sajnos ez esetben azonban csalódnom kellett.

Félreértés ne essék, ez tagadhatatlanul egy jó könyv - hiszen Margaret Atwood írta, csak jó lehet -, egyszerűen csak engem nem tudott megfogni. Vagy rosszkor olvastam (most inkább a YA korszakomat élem, szóval ez nagyon is valószínű), vagy egyszerűen nem tartozom abba a korosztályba, akiket megcélzott, esetleg túl magas elvárásaim voltak felé. Egy biztos: most, ebben a helyzetben nem érintett meg.

De kezdjük az elején. Adott néhány régi fiktív újságból származó, halálesetekről szóló cikk, aztán rögtön belecsöppenünk egy nagyon furcsa kitalált bolygókról és népekről és kivágott nyelvű áldozati szüzekről szóló történetbe. Az első 50-100 oldalt összevont szemöldökkel és amolyan "ebből meg mit akar kihozni Atwood néni"-című arckifejezéssel olvastam végig, aztán szépen lassan rájöttem: ez egy amolyan "könyv a könyv könyvében"-felépítésű sztori lesz. Vagyis adott az alaphelyzet (az idős Iris visszaemlékszik az életére), ezzel párhuzamosan elolvashatjuk a húga által írt könyvet (aminek a címe A vak bérgyilkos, és titkos szerelmi légyottokról szól), ám még ebben is van egy történet, amit a hugica szeretője mesél az "események" után a lánynak (és ez az, ami a fura bolygóról szól).


Csakúgy, mint az írónő összes könyve - legalábbis az eddigi tapasztalatim szerint -, ez is rendkívül lassan indul be. Ahogy már említettem, én is az 50-100. oldal körül kezdtem kapiskálni, miről is van szó, de csak később (meg merem kockáztatni a 200. oldalt is) értettem meg igazán. A probléma csak az, hogy míg A szolgálólány meséjének jól áll ez az Atwood-i homály (ezt a kifejezést szabadalmaztatom), addig szerintem ennél a könyvnél teljesen felesleges ennyire hosszúra nyújtani a titokzatoskodást.

Ami kifejezetten tetszett benne az írónő megunhatatlan írásstílusán kívül, az a történelmi része. Iris a beszámolójával végigkalauzol minket tulajdonképpen az egész 20. századon, és lefesti, hogy nézett az ki egy kanadai kisvárosban. Én pontosan ezt szeretem a történelemben: megtudni, hogyan éltek, gondolkodtak a régi idők emberei, hogyan teltek a mindennapjaik, milyen problémák foglalkoztatták őket, miben különböztek tőlünk, és ez a regény (habár nem ez a célja) mindezt elmeséli nekem.

Összességében

Nagyon szerettem volna pozitívan írni erről a könyvről, de nem szeretek hazudni, az pedig mindennél többet elmond, hogy majdnem két hónapig tartott elolvasnom. Ám annak ellenére, hogy nem kötött le igazán, nem maradt meg bennem negatív élményként, és szerintem később érettebben és megfelelőbb lelki állapotban adok majd neki még egy esélyt.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, akinek igénye van a minőségi írásstílusra, a nem túl izgalmas, de azért titokzatossággal telített történetekre, és hátast szeretne dobni a végén a fordulattól.

Még egyszer köszönöm a Jelenkor kiadónak a példányt és a türelmet! Ha érdekel a könyv, itt megrendelheted.

Te olvastad már? :)
Esetleg valamit Atwoodtól?

2018. szept. 9.

Őszi bakancslista 2018

9/09/2018 2

Sohasem voltak még ilyen vegyes érzéseim az ősszel kapcsolatban. Akik követnek már egy ideje, jól tudják, hogy már-már rajongásig szeretem ezt az évszakot, ráadásul egyre kevésbé viselem el a nyári forróságot, vagyis minden évben alig várom, hogy átlépjünk a szeptemberbe (annak ellenére, hogy szívesebben fulladok meg a fülledt levegőben, mint a sulis teendők alatt - ki érti ezt). Ám idén még a szokásosnál is erősebb gyomorgörccsel léptem be az iskola kapuján, ugyanis végzős lettem - és jól tudjátok, mit jelent ez.

Évek óta rettegek az érettségitől, hiába nyugtatgatnak, hogy utólag mindenki legyint a dologra, mert "nem olyan nagy szám", vagy riogatnak azzal, hogy a vizsgaidőszakok legalább ennyire kemények lesznek... Az egyetlen, ami valamelyest tartja bennem a lelket, hogy kevés pontra van szükségem a felvételin, az előzetes kalkulációim szerint pedig ezt bőven meg is haladom (bár persze jó lenne bekerülni államira, de ott olyan irreális a ponthatár, hogy ahhoz gyereket is kellene szülnöm a 100%-os érettségik mellett).

Viszont mielőtt sor kerülne a komolyabb tanulásra, szeretném kihasználni ezt a még viszonylag nyugodtabb időszakot, hogy rápihenjek a dologra, és az idei őszi bakancslistát is igyekeztem ez alapján összeállítani. :)

1. Elkezdeni az életmódváltást

És ez most már tényleg egy sziklaszilárd elhatározás. Sosem voltam túlságosan elégedett az életmódommal, de idén nyáron több egészségügyi problémám is kiderült vagy súlyosbodott, ami megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy ez az állapot így nem tartható. Komoly célokat tűztem ki magamnak és a megvalósítás megtervezése is folyamatban van, de erről fogok hozni egy részletesebb beszámolót is a hónap végén. :)

2. Sokat edzeni

Igen, ez természetesen része az életmódváltásnak, de azért vettem külön, mert tulajdonképpen már korábban elkezdtem. Tavasszal próbálkoztam a futással pár hétig, de az nem nekem való, viszont az itthoni erősítéseket kifejezetten élvezem, szóval első körben ezt próbálom majd rendszeresíteni.

3. Felfrissíteni a ruhatáramat

Úgy érzem, az utóbbi időben sokkal gyorsabban változott a stílusom, mint ahogyan azt a ruhatáram tudta követni, és borzasztóan érzem magam a mostani cuccaimban. Az első lépés viszont kivételesen nem kifejezetten az őszi pulcsik, hanem az alapdarabok beszerzése lesz.


4. Beszerezni egy rakat gyertyát

Eddig inkább gyertyatartókat vettem és teamécseseket égettem (és Yankee Candlet, de sajnos nekem nem vált be), de most ki szeretném tapasztalni, rám is olyan hatással vannak-e az illatgyertyák, mint ahogy kellene. Ha ismertek valóban jó márkákat pénztárcabarát áron, ne tartsátok titokban! :)

5. Kipróbálni tökös ételeket

Egyszer ettem már nyers sütőtököt, illetve megkóstoltam egy tökös sütit is, és mindkettő kifejezetten ízlett, úgyhogy eltökéltem, hogy megint beveszem magam a konyhába (ennek előre látom, hogy katasztrófa lesz a vége), és mindenféle olyan ételt kotyvasztok belőle, amit például egy éve még nem ettem volna meg.

6. Nem elkésni az iskolai feladatokkal

Na igen, ez az, amit minden egyes évben szépen megígérek magamnak, de már a második héten csúfos kudarcot vallok vele. Viszont már nem nyugtathatom magam azzal, hogy "majd jövőre megpróbálom betartani", szóval ez talán idén motiválni fog valamelyest.

7. Rengeteget fotózni

Észrevettem, hogy ősszel közel annyit fotózok, mint az év többi szakaszában összesen. Csakhogy az utóbbi időben jócskán lecsökkent az alkotási kedvem, úgyhogy remélem az, hogy belekerült ez a pont is a listába, motivál majd a fényképezőgépem használatában.

Ti szeretitek az őszt? :)
Ki fog még érettségizni idén? Ti is annyira féltek tőle, mint én?