2018. nov. 12.

Könyvajánló - Sinrin-joku

11/12/2018 0
A Hygge című könyv megjelenése óta minden ország szeretné átadni a világnak a saját jól bevált módszerét arra, hogy minél boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhessünk. Még nem telt el olyan sok idő azóta, hogy megismertük a skandináv országok verzióit, máris előállt Japán is a maga életmódkönyvével, amely a Sinrin-joku címet viseli - erről szól a mai poszt.

Fülszöveg

A japán SINRIN-JOKU kifejezés jelentése „az erdei atmoszféra magunkba szívása” avagy „erdőfürdőzés”. Ez a szemlélődésre épülő módszer az erdei tartózkodás során az érzékszerveink aktiválását célozza a tudományosan igazolt jótékony hatások érdekében, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá váljunk, és a test önmagát gyógyíthassa meg.

A szerző a SINRIN-JOKU szakértője. Kutatásai igazolták, hogy a növények közelében eltöltött idő csökkenti a stresszt, normalizálja a vérnyomást, energiával tölt fel és erősíti az immunrendszert. A kötetben a fák mágikus erejét szemléltető kísérleti eredményeket és érdekes történeteket is olvashatunk, emellett Dr. Csing Li praktikus tanácsokkal látja el mindazokat, akik szeretnék megtapasztalni az erdőfürdőzés jótékony hatásait.
A világsikerű Hygge szerzőjének ajánlásával.

A könyvről

A bevezetés alapján egy kissé szkeptikusnak tűnhetek, de szeretném már a legelején elárulni, hogy még csak hasonlóról sincs szó. Bár eleinte tényleg az voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban - hiszen sem a természet (sajnos), sem a távol-keleti kultúra nem áll közel hozzám, szimplán csak a tájékozódás miatt szerettem volna elolvasni -, nagyon hamar szembesültem azzal, hogy ez a kötet egy abszolút pozitív csalódás számomra.

Már a külseje is megkapó: a szép, letisztult és igényes borítón a zöld és a piros szín meglepően jól passzol egymáshoz, és óriási pirospont jár azért, hogy magát a szöveget nagy betűmérettel és nem sűrűn nyomtatták, ezáltal kényelmesen és gyorsan olvashatóvá tették a könyvet. Az már csak a ráadás, hogy tele van csodálatosabbnál csodálatosabb tájképekkel, amelyek valódi élménnyé teszik a lapozgatását.

De mi is tulajdonképpen a sinrin-joku, és miért pont a japánok találták ki ezt a módszert? Nos, a könyv szerint a japánok mindig is nagyon közel álltak a természethez, és rendkívül tisztelték a fákat - egy időben még halálbüntetéssel is sújtották azt, aki kivágott egy fát a Kiszo-völgy erdőiben. Éppen emiatt a természetközeliség miatt történhetett, hogy felfedezték az erdőben töltött időnek az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásait. A sinrin-joku pedig az a módszer, amellyel ezeket a jótékony hatásokat tudatosan kihasználva csökkentheted a mindennapi stresszt, és hosszú távon megőrizheted az egészségedet.

A könyv szerzője, dr Csing Li régóta tanulmányozza a sinrin-jokut. Szerinte a stressz a mai világ "fekete halála", ugyanis nem csak a hangulatunkat, teljesítményünket, közérzetünket tekintve nyomja rá a bélyegét a mindennapjainkra, de különböző betegségek kialakulásáért (mint például a rák, a stroke vagy a depresszió) is felelős. Munkája során kísérletek sorozatával bebizonyította, hogy a sinrin-joku módszere segít csökkenteni a a szervezetben a stresszhormonok szintjét, ráadásul fokozza az idegrendszer azon részének működését, amely a pihenésért és a kikapcsolódásért felelős.

És hogy ezt miért kellene elhinned? Merthogy mindez kimutatható fizikailag is. A könyvben Csing Li minden egyes állítását kísérletekkel és tudományos magyarázatokkal bizonyítja, kiegészítve személyes és mások történeteivel, tapasztalataival. Minden oldalról alaposan körüljárja a témát: az "erdőfürdőzés" jótékony hatásai mellett kitér a módszer megfelelő gyakorlására, és arra, hogyan csempészd be a természetet a közvetlen környezetedbe, az otthonodba is.


Milyen hatással volt rám?

Amint már említettem, én alapvetően nem vagyok egy természetközeli ember, és soha nem is éreztem igényt arra, hogy több időt töltsek odakint, ez a könyv viszont nagyon elgondolkodtatott. Abból indul ki, hogy az embernek szüksége van a természetre, hiszen az evolúció során ott fejlődtünk ki, ergo ez egyszerűen belénk van kódolva - ezért is tartja fokozottan jó regenerálódási módszernek főleg a nagyvárosi emberek részére.

Mindenesetre engem meggyőzött, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben kerítek rá alkalmat, hogy magamon is kipróbálhassam az erdőfürdőzés hatásait.

Összességében

Nekem nagyon tetszett ez a könyv: amellett, hogy mindent megtudtam a témáról, és egy cseppet tájékozottabb vagyok a japán életfelfogást illetően, egyszerűen jó élmény volt olvasni. Nem tudom, hogy a téma, a stílus vagy a csodálatos fotók okozzák ezt az érzést, de van bennem egyfajta megmagyarázhatatlan nyugalom ezután a kötet után.

Mindenkinek teljes szívemből ajánlom, aki érez magában elég nyitottságot ahhoz, hogy kipróbálja ennek az európaitól nagyon eltérő életstílusú és gondolkodású országnak a módszerét, amellyel a boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet felé törekszenek.

Az olvasási lehetőséget nagyon szépen köszönöm a Kossuth kiadónak! Ha érdekel a könyv, itt meg tudod rendelni tőlük.

Te mit gondolsz az erdőfürdőzésről? :)
Kedvet kaptál a könyv elolvasásához?

2018. nov. 5.

Prágai élménybeszámoló

11/05/2018 7

Csupán szimpla kíváncsiságból: kereste valaki nálam a Blogger Days idei élménybeszámolóját? :) Az sajnos hiába tette, ugyanis éppen arra a hétvégére esett az osztálykirándulásunk.

Bár nagyon szerettem volna részt venni az eseményen (protekciósként már nyár eleje óta tudtam a dátumát, és azóta készültem rá, ráadásul tudjátok, mennyire szeretem a magyar blogger-vlogger társadalmat összefogó kezdeményezéseket), de sajnos túl későn kezdtük el szervezni a kirándulást, így már csak arra a bizonyos hétvégére találtunk üres szobát a szálláson, és mivel végzősként ez volt az utolsó közös utazásunk, úgy döntöttem, most az osztályt választom.

Az elsődleges úticélunk Prága volt, de út közben megálltunk Pozsonyban néhány órára, illetve visszafelé tettünk egy rövid kitérőt egy Kutná Hora nevű kisvárosba. Erre mindösszesen 3 napunk volt, a 2 éjszakát Prágában töltöttük.


Pozsony

Amint említettem, itt mindössze néhány órát (talán hármat) töltöttünk, vagyis nem tudok túl sok mindent mesélni róla. Összességében nem volt felemelő élmény, ugyanis sem építészetileg, sem hangulatilag nem nyűgözött le a város (vagy csak szimplán túl erősen él még bennem nemrég töriből vett téma, a trianoni békediktátum emléke, ahol fakultációsként részletesen megtanultam, milyen aljasak voltak a szlovákok a kisebbségbe került magyar etnikummal).

Elsőként a várat szerettük volna megnézni, csakhogy Macron, a francia elnök látogatása miatt az egész épület le volt zárva. Ezután a belvárosban sétáltunk, majd kaptunk egy kis szabadidőt - amikor ismét sétáltunk -, és végül folytattuk az utunkat Prágába.

Ha jól tudom, ez a színház

Panoráma a várból

Prága

Késő délután aztán megérkeztünk a cseh fővárosba, ahol rögtön elfoglaltuk a szállásunkat. Miután kellőképpen elszörnyülködtük magunkat a 14 fős dohos és leginkább egy múlt századbeli internátushoz hasonló szobákon, kőkemény ágyakon, lyukas ágyneműkön és a falon lévő vércseppeken (nem viccelek), tettünk egy rövid esti sétát a belvárosban.

Másnap délelőtt megnéztük a várat egy nagyon kedves magyar származású idegenvezetővel, aki közben nagy vonalakban elmesélte nekünk Prága történetét és legendáit (ha erre jártok, szerintem érdemes utánanézni ezeknek, nagyon érdekes például az órásmester története). A túra a kikötőben ért véget, ahol svédasztalos ebéd várt ránk egy sétahajó fedélzetén (lehet irigykedni).

Az ebéd után három órás szabad programot kaptunk, ami alatt kényelmesen be tudtuk szerezni a kötelező szuveníreket, és emellett maradt idő a különböző kis üzletek és a Starbucksok felfedezésére is. Miután megvacsoráztunk a szálláson, a nap zárásaként az osztállyal közösen még beültünk egy közeli kocsmába belekóstolni abba a bizonyos híres cseh sörkultúrába.


Kutná Hora

Másnap reggel indultunk haza, ám út közben még megálltunk egy Kutná Hora nevű kisvárosban. A településről annyit érdemes tudni, hogy az UNESCO világörökség része, és mérete ellenére több középkori látványosság is található benne. Nekünk csupán ezek közül kettőre volt időnk: a Szent Borbála-katedrálisra, illetve a Csontkápolnára, ami egy valódi emberi csontokkal teli épület a helyi temető közepén.

Ezek a programok már fakultatívak voltak, és én személy szerint már annyira le voltam amortizálódva, hogy inkább kihagytam mindkettőt.

Összességében

Igazság szerint nagyon vegyes érzéseim vannak az úttal kapcsolatban, elsősorban két dolog miatt: a szállásunk egyszerűen pocsék volt - utána éjjel alig tudtam aludni a saját ágyamban a hátfájástól -, illetve nagyon sajnálom, hogy kihagytam az idei Blogger Days-t.

Prágába viszont már 12 éves korom óta el szeretnék jutni egy személyes ok miatt, ami bár igazából utólag aktualitását vesztette, hihetetlenül lenyűgözött ez a város mind az építészetét, mind a hangulatát tekintve. Biztos vagyok benne, hogy amint csak tehetem, visszatérek ide, sőt, egy rövid ideig szívesen laknék is itt a későbbiekben.

Te jártál már Prágában? :)