2019. febr. 15.

Valentin-napi Q&A

2/15/2019 2

Sosem voltam igazán oda a Valentin-napért, ráadásul még nem vagyok elég ideje kapcsolatban ahhoz, hogy komolyabb tartalmú bejegyzéseket hozzak a témában, így az jutott eszembe, mivel még sosem beszéltem részletesebben a kapcsolatunkról V.-vel, a karácsonyhoz hasonlóan indítok egy Q&A-t, amiben kifejezetten a ti kérdéseitekre válaszolok. :)

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a poszthoz! ♥

A megismerkedésetekhez (első beszélgetés) képest mennyi idő múlva találkoztatok először?

Majdnem napra pontosan egy hónap múlva. :) Szeptember 22-én ismerkedtünk meg, és október 21-én találkoztunk először.

Az első találkozáshoz képest mikor jöttetek össze?

Pontosan két héttel azután, november 4-én (egyébként 2017-ről beszélünk).

Mik a távkapcsolat fő nehézségei számotokra?

Igazából szerintem egyáltalán nem éljük meg rosszul ezt a távkapcsolat-dolgot - igaz, nem lakunk olyan borzasztóan távol egymástól, és az egész hétvégét együtt töltjük -, sőt, szerintem még szüksége is van rá a kapcsolatunknak, ugyanis így jobban meg tudjuk becsülni egymás társaságát. Egyedüli nehézségnek azt mondanám, hogy ha mondjuk hét közben történik valamiféle megrázkódtatás valamelyikünkkel, Facebookon keresztül elég nehéz dolog lelki támaszt nyújtani.

Milyen sűrűn és milyen módon tudtok találkozni?

Minden hétvégén találkozunk, általában csütörtök délutántól vasárnap estig együtt vagyunk valamelyikünknél. A távkapcsolat egy másik nagy előnye, hogy tulajdonképpen több időt tudunk így együtt tölteni, mint más korombéli párok. :)

Mi a legemlékezetesebb élményetek?

Talán az a hétvége, amikor először aludtunk együtt. Egyedül voltunk a lakásban csak mi ketten és csak filmeztünk, beszélgettünk... Nem csináltunk semmi különleges dolgot, de azon a hétvégén kezdtem el megismerni a gondolkodásmódját és az értékrendjét, ami miatt végül igazán belé szerettem.


Mennyire fontos nektek a Valentin-nap?

Számomra egyáltalán nem fontos, mindig is szkeptikusan álltam hozzá: lehúzásnak tartottam, ugyanis minden cég igyekszik a lehető legjobban profitálni az elvakult szerelmespárok pénztárcájából. Viszont érdekes, idén kezdem egyre inkább úgy gondolni, hogy szép gesztus, ha a párok egy napot arra szánnak, hogy kizárólag egymással foglalkozzanak, hiszen hiába szeretik egymást az év többi napján is, minden nap ennyi időt és energiát lehetetlenség lenne szánni a a másikra, hiszen akkor nem lenne saját életed.

A tipikus dolgokat szoktátok Valentin-napkor csinálni?

Azt csináljuk, ami jól esik, és nem igazán tud foglalkoztatni, hogy az tipikus dolog-e vagy sem. Idén mi gyorsétterembe mentünk, ami az esetünkben különlegesnek számít, ugyanis ritkán fordul elő, míg mások például egy héten akár többször is esznek ott.

Általában a barátod vagy te készülsz programokkal?

Általában mindig én. :) Ő elmondja, milyen típusú programhoz van kedve, én meg megszervezem.

10-es skálán mennyire vagy boldog, amikor végre jön a vonat? :)

Szerintem sejted, haha. :D ♥ (Bocsi, belső poén)

Mi a véleményed általánosságban a Tinderről?

Haha, frappáns. :) Én igazából csak a poén kedvéért regisztráltam, egyáltalán nem gondoltam, hogy valami komoly dolog kisülhet belőle, és mégis megtaláltam Őt. Ennek ellenére továbbra is az a véleményem, hogy az ilyen eset nagyon ritka, és maximum szórakozásra lehet használni ezt az alkalmazást.

Ti hogyan töltöttétek a Valentin-napot? :)

2019. febr. 10.

Könyvajánló - Lehull a lepel

2/10/2019 0

Hiába kilométeres hosszúságú a várólistám, gyakran megesik velem, hogy szinte rögtön lecsapok egy vadonatúj könyvre az értékelések, vagy akár csak a fülszöveg alapos áttanulmányozása nélkül is. Valahogy így történt ez a Lehull a lepel esetében is - a műfaján kívül szinte semmit sem tudtam róla, de valahogyan megéreztem, hogy nekem ezt el kell olvasnom. És végül csalódtam, de csakis a legpozitívabb értelemben.

Karen M. McManus vadonatúj, friss és ropogós bestsellerét a Maxim kiadó jóvoltából olvashattam el, köszönöm nekik!

Fülszöveg

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben.

Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat.
Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője.
Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt.
Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos.
És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője.

Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

A történet

Én alapvetően nagyon szeretem a krimiket és a mindenféle bűnügyi témájú filmeket, sorozatokat (tervben van például az összes Agatha Christie elfogyasztása), így roppant kíváncsi voltam, hogyan sikerült vegyíteni ezt az irányt egy ilyen sablonos, ezer oldalról megrágott témával, mint a gimnázium világa. Már önmagában ez is elég arra, hogy felkeltse az ember érdeklődését, de ami igazán ütős, az a fülszöveg: éppen annyit árul el a potenciális olvasónak Simon halálának abszurd körülményeiről, amennyi elég ahhoz, hogy megölje a kíváncsiság, és rögtön hazavigye a könyvet.

Figyelmeztetés! Akkor kezd el olvasni, ha van pár szabad órád, amit rá tudsz szánni, mert ez a történet pofátlan módon olvastatja magát.

Bevallom őszintén, a feléig nem igazán tudtam eldönteni, tetszik-e vagy sem. Bár maga a gyilkosság szinte rögtön megtörténik, néhol a komolyabb fordulópontokig csak vánszorog a történet, a nyomozásban nem történik haladás, és a karaktereket is csak lassan ismerjük meg. Ennek ellenére azonban az első szótól az utolsóig lankadatlanul fenntartja az érdeklődést, ugyanis tényleg igaz az, amit minden értékelésben állítanak: egészen a végéig nem lehet tudni, ki a gyilkos. Azt nem mondom, hogy még csak sejteni sem lehet, hiszen részben nekem is eszembe jutott az, ami végül a megfejtés lett, de egy-egy elhintett, gyanús megjegyzéssel az írónő totálisan összezavarja az olvasót.


Azonban van egy-két dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez a könyv közel sem tökéletes - habár a fantasztikus alapsztori, a karakterek és a végső fordulat (amelyek végülis a legfontosabb elemei egy könyvnek, szóval innentől már minden más csak finomság) mindent kompenzál. Az egyik zavaró tényező az, hogy 4 különböző szemszögből játszódik (a fülszövegben rögzített 4 élő főszereplő nézőpontjából), amelyek viszont 3-4 oldalanként váltják egymást, ez pedig káoszhoz vezet. Az, hogy éppen melyikük szólal meg, az elején követhetetlen volt, de amikor már jobban megismertük a karaktereket, sokkal könnyebben ment, ugyanis McManus képes volt úgy megírni a fejezeteket, hogy pontosan érezhető volt az adott szereplő személyisége a sorok között - amit szerintem elképesztően nehéz kivitelezni, úgyhogy óriási dicséretet érdemel érte.

A másik negatívum, amit kiemelnék, az a fogalmazásmód. Nem tudom, ez a sok régies és választékos szókinccsel rendelkező Agatha Christie-könyv olvasása során keletkezett beütés eredménye, vagy más is így érzi, de én nyelvileg túl egyszerűnek találtam azt a módot, ahogyan McManus megírta ezt a történetet. Szerintem egy krimi már a műfaja miatt is megkíván egy bizonyos minőséget a szókincs és a mondatszerkesztés terén is, még akkor is, ha a célközönség a fiatalabb korosztály.

A szereplők

Ahogy említettem, a szereplőknek kénytelen vagyok most egy külön alcímet szentelni. Számomra egy könyvben mindig kulcsfontosságú a karakterek megszerkesztettsége, hitelessége és személyisége, ennek a történetnek pedig szerintem ők az egyik nagy erősségei.

Az érdekes a dologban, hogy egészen lesarkított, sztereotipikus és egyszerűnek tűnő karakterekkel indítunk. Mindegyikőjüket le lehet írni két szóban: Bronwyn az okos, stréber kisegér, Nate a rosszfiú, a bűnöző, Cooper az úriember sportoló, és Addy a gyönyörű, de üresfejű lány (aki még a rendőrségi kihallgatáson is csak azzal képes foglalkozni, hogyan néz ki a neonlámpa fényében). Mindegyikük tipikus és sablonos figurának tűnik, ám a történet előrehaladtával kiderül róluk egy-két szaftos részlet, ráadásul átesnek némi jellemfejlődésen, így a végére egészen árnyalt személyiségeket kapunk.


Ami még megemlítendő, hogy mindegyik szereplő képvisel egy-egy aktuális és fontos kamaszkori kérdést, problémát: Cooper és Bronwyn megfelelési kényszerrel küzdenek, Nate szörnyű körülmények között él, Addy pedig elnyomó kapcsolatban van egy irányításmániás sráccal. A történet során mindannyian megküzdenek a gondjaikkal, példát mutatva azoknak az olvasóknak, akik azonosulni tudnak a karakterekkel.

Én speciel a főszereplők közül Nate-et kedveltem a legjobban, mert a bűnözői életmód és múlt ellenére érezhetően jólelkű, és csak a körülmények miatt kényszerült rá erre a tevékenységre, az abszolút kedvencem azonban Maeve (Bronwyn húga) volt, ugyanis láttam benne azt az embert, akire szeretnék hasonlítani: az elképesztően nehéz gyermekkora ellenére egy felettébb talpraesett, önálló és okos személyiség (és gyönyörű neve van).

Összességében

Két óriási erőssége van ennek a könyvnek: a szereplők kidolgozottsága, és az, hogy a történet abszolút egyedi. A műfajválasztás érdekes, és az ezerszer körbejárt témák (hiszen a gimnáziumi világot és a gyilkosságot is milliószor feldolgozták már) ellenére tud újat mutatni, ráadásul egy rendkívül ütős csavarral végződik, amit tényleg nem lehet előre kitalálni.

Azt, hogy mennyire képtelenség volt letenni mutatja, hogy az utolsó 200 oldalt a fáradtságtól és kialvatlanságtól lüktető fejjel és homályos látással olvastam el úgy, hogy amúgy általában nem is vagyok képes egyszerre ilyen sokat egy ültő helyemben elolvasni.

Nagyon jó döntés volt, hogy belekezdtem ebbe a könyvbe, fantasztikus élményt nyújtott és végigizgultam az egészet. Biztos vagyok benne, hogy még el fogom olvasni egy jó párszor.


Kedvet kaptál hozzá? :)
  

2019. jan. 26.

5 YouTube csatorna, ami inspirál

1/26/2019 4

Régebben rettentő ritkán tévedtem fel a YouTubera, ugyanis a szabadidőmet inkább cikkek olvasására és blogok böngészésére fordítottam. A közelmúltban azonban zavarni kezdett, hogy az online világnak ezzel a részével egyáltalán nem vagyok képben, ezért elhatároztam, hogy egyre többször irányítom magam erre a felületre, legalább addig, amíg értelmesen hozzá nem tudok szólni a témához. Nos, ebből az lett, hogy az utóbbi időben rengeteg estémet a YouTubeon töltöm, és egyáltalán nem sajnálom ezt az időt, ugyanis ez a tevékenység nemcsak teljesen kikapcsol, de hihetetlen mértékű inspirációt is merítek belőle, amit visszaforgatok a blogolásban.

Mivel én is rendszeresen gyűjtöm mások YouTube csatorna-ajánlásait, arra gondoltam, ideje lenne megosztanom a saját kedvenceimet is, kiélezve a posztot azokra, akik a leginkább inspirálóan hatnak rám. (A linket a nevükre kattintva érhetitek el.)

HeyJulie

Nem véletlenül szerepel ő az első helyen, ugyanis ő a legnagyobb kedvencem mindenki - egyaránt a magyarok és külföldiek - közül. Elsősorban a fantasztikus stílusával fogott meg, de már maga a személyisége is melegséggel tölti el az embert, hiszen nála kedvesebb és pozitívabb ember kevés létezik.

A másik, amiért nagyon szeretem őt az, hogy iszonyatosan hangulatosak a videói (ezt kifejteni sajnos ennél bővebben lehetetlen), illetve nagyon változatos témákat dolgoz fel, és legtöbbször olyanokat, amelyek éppen aktuálisan foglalkoztatnak. Ezek leginkább életmóddal kapcsolatosak, megfűszerezve némi beautyval, outfitekkel, film- és sorozatajánlókkal, illetve "beszélgetősebb" fajtájú videókkal.


Lina és Panni

Nagyon régóta követem őket (talán ők az egyedüliek, akikhez azóta is "hűséges" vagyok), ennek pedig két oka van. Az egyik, hogy majdnem ugyanabba a korosztályba tartozunk (egy-két évvel lehetnek idősebbek nálam), ennélfogva általában olyan témákról készítenek videókat, amelyek számomra aktuálisak - mint például suli, outfit, utazások -, ráadásul igyekeznek különlegesebb, avagy nem sablonos témákat feldolgozni.

A másik ok viszont talán kicsit erősebb: sok dologban szeretnék hozzájuk hasonlítani. Nagyon tetszik az életmódjuk, a stílusuk, ahogyan fotóznak, ahogyan öltözködnek, illetve az, amilyen népszerűvé tette őket a YouTube. Rendkívül motiváló látni, hogy teljesen hétköznapi emberek így ki tudtak emelkedni, és most meg tudnak élni a hobbijukból, illetve állandó szereplői a neves márkák eseményeire meghívottak listáján.


Fatimapanka

Rá nem YouTube-on, hanem Instagramon találtam, és igazán a tavalyi vlogmas sorozata szerettette meg velem a csatornáját. Videói elsősorban az életfilozófiája köré épülnek - Fati ugyanis vegán -, de elsősorban életmód témájúak, illetve mivel fantasztikusan süt és főz, előfordulnak receptek is. A személyisége is nagyon megkapó, ugyanis legalább annyira kedves, bájos és pozitív ember, mint HeyJulie.

A furcsa az, hogy a filozófiájával sok esetben nem tudok azonosulni, ugyanis a vegánság és a vallásosság nagyon távol áll tőlem - ráadásul még főzni sem tudok -, mégis rettentően tetszik az ő gondolkodásmódja.


Jusuf

Őt még régebben ajánlottátok az egyik bejegyzésem alatt kommentben, amelyben produktivitással foglalkozó felületeket kerestem. Jusuf egészen másfajta személyiség a stílusát tekintve, mint a fenti három-négy lány, ugyanis nagyon laza és kissé fiús, de ennek ellenére imádom. Az ő videói is elsősorban azzal fogtak meg, hogy hangulatosak, ugyanis szeretem az ő kis világát.

A csatornája elsősorban a produktivitás köré épül, és azon belül is elsősorban a tanulásra (de ettől függetlenül nem nevezném tanulós csatornának), amit azért szeretek annyira, mert annak a rengeteg munkának a látványa engem is arra motivál, hogy leüljek és nekiálljak.


Jordan Clark

Bár elsősorban életmóddal foglalkozó csatornákat követek, azért vannak kivételek. Jordan elsősorban különböző kreatív tevékenységekről készít videókat, leginkább DIY tutorialokat, bullet journal setupokat és hasonlókat. A filozófiája - miszerint nem létezik olyan ember, akinek nincs kézügyessége, legfeljebb olyan, aki lustaságból ezt mondja - rendkívül inspiráló, ugyanis azt sugallja, hogy nyugodtan álljak neki, nem ronthatok el semmit.

A különlegessége viszont szerintem abban rejlik, hogy van egy nagyon jellegzetes alkotói stílusa, ami iszonyatosan megfogott - ha látnám valahol egy munkáját, egészen biztos, hogy felismerném.



Nektek melyek a kedvenc YouTube csatornáitok? :)
Ajánljunk egymásnak!
   

2019. jan. 13.

Hogyan maradok rendezett?

1/13/2019 6
Alapvetően borzasztóan feledékeny vagyok. Korábban a beadandók, házi feladatok hiánya sokszor nem a lustaságom oka volt, hanem szimplán kiment a fejemből, hogy meg kellene valamit írnom, ám az is előfordult már, hogy elfelejtettem elmenni egy találkozóra. Hogy megoldjam a problémát, elkezdtem egyre részletesebben és pontosabban felírni minden feladatot, találkozót, határidőt és egyéb fontos információt, amelyhez tartanom kellett magamat, mígnem azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban teszik fel nekem a "hogy tudsz ennyire rendezett lenni?"-című kérdést.

Ebben a bejegyzésben megmutatom nektek, melyek azok az eszközök, amelyek segítenek nekem rendet tartani az életemben.

1. Határidőnapló

Szeretem, ha mindennek megvan a maga helye, és minden füzetnek a maga funkciója - ez az oka annak, hogy a bullet journal mellett határidőnaplót is vezetek, bár ezt sokan feleslegesnek tartják. Nekem szükségem van arra, hogy legyen elég tér részletesen feljegyezni az információkat, tehát például egy program esetében az időpontot, helyszínt, illetve embereket, akikkel találkozom. Ez nem csak azért hasznos, mert így biztosan nem fogok semmit sem elfelejteni, hanem később nagyban megkönnyíti a visszaemlékezést is arra a napra.

A programok mellett más információkat is felírok: határidőket, iskolai dolgozatok, témazárók, beadandók időpontját, blogbejegyzéseket, vásárlásokat (azt is, melyik üzletben voltam), illetve extraként inspiráló idézeteket és tanulás céljából idegen szavakat (jelentésükkel együtt).

Hogy ezt a sokmindent vizuálisan is elkülönítsem egymástól (avagy ne folyjon minden egybe), kitaláltam egy "formázási" módszert, amellyel jelezhetem magamnak, milyen típusú programjaim lesznek aznap:

  • fontosabb programok: más betűtípus, nagyobb betűméret
  • ünnepek (még a nem szabadnapok is, mint pl. a világnapok, tanítási szünetek): piros szín
  • dolgozatok, témazárók + blogbejegyzések: bekeretezve
  • határidők: óra ikonnal jelölve
  • idézetek + idegen szavak: fekete szín

Miért jó? - ha rendszeresen vezeted, biztos, hogy nem csúszol el a határidőkkel (legalábbis feledékenység miatt), illetve jobban meg tudod tervezni az időd beosztását.


2. Bullet Journal

A programjaimat ugyanúgy lejegyzem ide is, viszont a bullet journal elsősorban a teendők vezetésére való. Szerintem a legcélszerűbb napi bontást használni, ugyanis így minden egyes napot külön megtervezhetsz.

A teendőkön kívül a füzetben van egy naptáram (amibe az eseményeket írom), egy habit trackerem (amelyben jelölgetem azokat a szokásaimat, amiket azért vezettem be, hogy pozitív irányba változtassanak), egy mood trackerem (amit ki tudok színezni az aznapi hangulatomnak megfelelő színnel), illetve egy "minden napra 1 mondat" című szakaszom (amit szándékosan nem magyarázok meg, mert mindenki máshogy értelmezi és használja).

Miért jó? - a bullet journal használata produktívvá tesz. Mivel látod a sok üres helyet az adott napnál, kényszert érzel, hogy megtöltögesd a régóta halogatott feladataiddal, a lustaságod legyőzésére pedig egyszerűen az motivál, hogy jó érzés mindent kipipálni a nap végére.

Ha egy feladatról tudom, melyik nap kell elvégeznem, egyből odaírom, de ha az egy egész hétre vonatkozó vagy nem határidős teendő, akkor egy öntapadós post-itre jegyzem fel, amit ide-oda rakosgatok.

3. Google Calendar

Elsősorban azért kezdtem el használni ezt az alkalmazást, mert tavaly nem volt határidőnaplóm a bullet journal mellett, és szükségem volt egy felületre a programok vezetéséhez.

Számomra két ok miatt vált be: létre lehet hozni külön kategóriákat a különböző típusú dolgaimnak (és mivel én a távkapcsolat miatt állandóan felírom, mikor melyik városban és mennyi ideig vagyok, sokszor zavaróan zsúfolt a naptáram vizuálisan - ilyen esetben ki lehet kapcsolni ennek a kategóriának a láthatóságát, ami borzasztóan hasznos dolog), a másik pedig, hogy ha hirtelen valamilyen oknál foga tudnom kell egy korábbi esemény időpontját (pl. mikor voltam utoljára fogorvosnál), csak előkapom a telefonomat és felpörgetek.

Miért jó? - értesítést kapsz a dolgaidról, nem pazarolsz papírt, és bárhol meg tudod nyitni.


4. Leckefüzet

Bár említettem, hogy a határidőnaplómba dolgozat-időpontokat is írok, az elsődleges eszközöm az iskolai dolgaim vezetésére a leckefüzet. Ennek az elejére készítettem egy órarendet és összeszedtem a tanév fontos dátumait (szünetek, szombati tanítási napok, rövidített napok stb.), a végén pedig minden hónapnak készítettem naptárat, amelyben külön színnel jelölök minden várható eseményt (nevezetesen a dolgozatokat, feleléseket, témazárókat és beadandókat). Közte természetesen minden duplaoldalon egy hét órái találhatók, ahova a házi feladatokat írom.

Miért jó? - mivel ez egy vékony, pici füzet, a táskád állandó részét tudja képezni, és mivel nem a határidőnaplódba írogatod a dolgokat, nem vesznek el az információk az események között.


5. Alkalmazások

Nem tudnék létezni anélkül, hogy a megnézett filmeket vagy elolvasott könyveket ne jegyezzem fel valahova, ehhez pedig nem elég egy Word dokumentum. A különböző alkalmazások (Snitt és Moly) segítségével könnyen nyomon tudom követni, hol tartok például egy adott sorozatban, láttam-e vagy olvastam-e már egy bizonyos filmet/könyvet, mit gondoltam róla stb.

Ezen kívül még az elolvasott blogbejegyzéseket is el szoktam menteni a Pocket nevű alkalmazásban, hogy később vissza tudjam keresni, ha szükségem lenne rá.

Listaírásra két appot használok: az Evernote-ot komolyabb, kidolgozottabb és formázott jegyzetekhez, a Google Keepet pedig rövid feljegyzésekhez és pipálós listákhoz.

Miért jó? - ezek jól kidolgozott és egy adott területre fókuszáló alkalmazások, amelyek a fő funkciójuk mellett extra lehetőségeket is tartogatnak (mint pl. a Moly a könyves kihívásokat).

Ti milyen módszereket használtok? :)
Hasznosnak találtatok valamit az enyémek közül?
   

2019. jan. 3.

Célok, fogadalmak | 2019

1/03/2019 0

Egyre többen gondolják úgy, hogy nem érdemes újév alkalmából fogadalmakat tenni, hiszen ezzel saját magunkat szabályozzuk, korlátozzuk, aminek a görcsös betartása (vagy legalábbis megpróbálása) újabb stresszfaktort jelent az egyébként is túl feszült életünkben. Ha hiszitek, ha nem, ezzel a gondolattal mélyen egyetértek - a fogadalmak célja minden esetben az, hogy jobb emberré váljunk vagy fejlődjünk valamiben, a magunkkal szembeni irreális elvárásoknak való megfelelni akarás viszont csak rombol bennünket belülről.

Nekem azonban szükségem van az újév alkalmából lefektetett célokra, hogy keretet adjanak az évnek, és legyen miért küzdenem az elkövetkezendő időszakban. Hogy elkerüljem a felesleges stresszfaktort, próbálom minél reálisabban, a képességeimhez és az aktuális igényeimhez képest felmérni és megfogalmazni ezeket a fogadalmakat, év végén pedig nem minden esetben az eredeti elképzelésemhez, hanem a magamhoz képest történt fejlődéshez viszonyítva értékelem az elért eredményeket.

Személyes célok

Stílusbeli kiteljesedés

Ebben a pillanatban azt hiszem, elégedett vagyok a stílusommal, de mivel éppen egy "átmeneti korszak" legvégén vagyok, sokat kell még erősítenem rajta. Nyilvánvalóan tudom, hogy a stílus belülről fakad, de úgy gondolom, sokat lehet rajta tudatosan fejleszteni.

Hogy konkretizáljam a célt: a címben leírt "kiteljesedést" elsősorban a ruhatáram átalakításával szeretném elérni, vagyis akkor tekintem teljesítettnek ezt a pontot, ha a gardróbom minden egyes darabja passzol majd hozzám.

Többet mozogni

Az előző évben ébredtem rá, hogy azok a mozgásformák, amelyeket a legjobban élvezek csinálni, az a jóga és a fitness. Amellett pedig, hogy ezeket szeretném rendszeresíteni a mindennapjaimban, szívesen kipróbálnék más sportágakat is, mint például a fallabda, kangoo jumps vagy valamilyen vízisport, esetleg harcművészet.

Feléleszteni a kreativitásomat

Úgy érzem, a suli teljesen kiölte belőlem a kreativitást, és ez tavaly nagy mértékben a blog és a fotózás rovására ment. Idén szeretnék kipróbálni olyan módszereket, amelyekkel ki lehet lábalni az alkotói válságból, illetve megpróbálni minél többet stimulálni az agyamat a különböző inspirációs felületekkel.

Alaposan felkészülni az érettségire

Ezen igazán nincs mit magyarázni. Nagyon szégyellném magam, ha nem jutnék be a kiválasztott szakomra, vagy nem lenne meg a felsőfokúm franciából, úgyhogy mostantól gőzerővel készülök a vizsgákra.

Elolvasni 80 könyvet

Tavaly is ugyanez volt a cél, de sajnos nem sikerült teljesítenem, úgyhogy újra megpróbálom. Még az érettségi ellenére is reális elvárásnak tartom, főleg, hogy az utóbb időben újra megjött a kedvem a maratoni olvasásokhoz. Legfeljebb majd az érettségi tantárgyaimhoz kapcsolódó köteteket keresek... :)

Összegyűjteni a lehető legtöbb pénzt

Rengeteg olyan kacatom van, amire nincs szükségem, és hosszú ideje arra várnak, hogy felpakoljam őket egy adok-veszek csoportba. Elsősorban az a cél, hogy mindentől megszabaduljak, ami számomra felesleges, de az is óriási haladás lenne, ha le tudnám csökkenteni a kiadásaimat, illetve ha az egész nyarat végig tudnám dolgozni. A pénz pedig a költözéshez és az egyetemi kiadásokhoz kell majd.

Blogos célok

Kreatívabb posztokat írni

Az alkotási válság sok esetben "vészbejegyzéseket" szült az előző évben, ami azt jelenti, hogy sok posztnak nem volt hasznos tartalma számotokra. Ezt szeretném idén kiküszöbölni kreatívabb, érdekesebb bejegyzések írásával.

Saját képeket használni a bejegyzésekhez

Az utóbbi időben elidegenedtem a stockfotóktól, és nem szeretem őket használni a bejegyzésekhez. Ez talán azért történt, mert azt vettem észre, nekem is sokkal jobban tetszenek azok a blogok, amik saját képekkel dolgoznak.

Fellendíteni a social mediát

Vagyis a Facebook oldalt és az Instagram fiókomat. A cél elsősorban az, hogy megérje nektek követni a többi platformot, de ezen kívül óriási lehetőségeket látok a közösségi médiában egy nagyobb távú célom megvalósításához.

Már említettem valahol, hogy az előző év végén kísérleteztem egy módszerrel, ami meglepően sikeres volt rövid idő alatt is, ezt tervezem fejleszteni és rendszeresíteni.

Számok

Csupán csak motivációként ahhoz, hogy minél többet foglalkozzak a különböző közösségi média felületekkel. :)
  • 300+ követő a blogon
  • 400+ lájk Facebookon
  • 1200+ követő Instagramon

Ti miket fogadtatok meg újév alkalmából? :)
   

@sarah.flp

Kövess