2019. jún. 23.

Kezdődik az életem!


Amikor ránézek az érettségi bizonyítványomra, felváltva kavarognak bennem pozitív és negatív érzések. Egyrészt boldog vagyok, amiért magamhoz képest fényévekkel jobb eredményekkel végeztem, és még egy felsőfokú nyelvvizsgát is szereztem. Másrészt viszont látom mögötte azt az 5 megerőltető gimnáziumi évet, amely számomra többet ártott, mint amennyit kaptam tőle.

Nehéz egyetlen mondatba sűríteni, miért volt ez szörnyű időszak számomra. Részletezhetném az oktatási rendszer ésszerűtlenségeit, beszélhetnék azokról az osztálytársaimról, akik miatt most már félek új kapcsolatokat építeni, vagy belemehetnék az irreális elvárásokba, amik porig rombolták az önbecsülésemet. Ám van egy része a dolognak - és ezzel a címet is megmagyarázom -, amely talán minden másnál jobban bosszantott ezalatt az 5 év alatt: nem hagytak élni.

Az oktatási rendszerünk eleve nem diákbarát, az iskolám pedig még erre is rátett egy lapáttal. A követelmények magasak voltak, a tempó pedig feszített. Ha lemaradtál, nem a rossz jegyek, hanem a megvető tekintetek, megrovások, fenyegetések voltak a legrémesebbek. A folyamatos fásultság és a mentális leterheltség pedig minden energiádat elvette, amelyet a saját örömödre végzett tevékenységekre fordíthattál volna.

Mindezek miatt végig - de főleg az utolsó 2 évben - úgy éreztem, az iskola az, ami elválaszt a saját életemtől. Most pedig, hogy végre ez a tényező is megszűnt, elkezdhetek foglalkozni a számomra fontos témákkal. Ebben a bejegyzésben, egyfajta helyzetjelentésként, a közeljövőre vonatkozó terveimet fogom nektek felvázolni. :)


Magánélet

Valószínűleg nem fog titeket óriási meglepetésként érni, ha azt mondom, a jelenlegi legnagyobb célom a barátommal való összeköltözés. Ez már önmagában is fontos lépés egy pár életében, de így azt a bizonyos "táv" szócskát is eltávolíthatjuk végre a kapcsolatunkból. Nem is beszélve arról, hogy ez az itthonról való végleges elköltözést, illetve a nagybetűs Életbe való belépést is jelenti.

Mindez viszont sajnos nem szeptemberben, hanem jövő február-március környékén lesz esedékes, ugyanis várhatóan ekkortól leszünk majd képesek anyagilag függetlenedni. Túl sokat nem szeretnék elárulni, nehogy bajba keverjem magam, de annyit talán elmondhatok, hogy Budapesten és környékén fogunk albérlet után nézni.


Egyetem

Ha minden jól alakul, és nem emelik majd fel 140-el a ponthatárt, szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány szakos hallgatója leszek.

Azért ezt az egyetemet választottam, mert úgy érzem, itt egy igazán családias környezet fogadna, ahol mindent megtesznek azért, hogy minél erősebb közösséget alakítsanak ki, és minél több lehetőséget biztosítsanak a kapcsolatépítésre. Az elmondások alapján a tanítás gyakorlatiasabb, a mintatanterv pedig sokkal szimpatikusabb, mint máshol.

Specializációk közül az újságírás (elektronikus, nyomtatott) és a PR (közkapcsolatok) ugyanúgy érdekel, elvileg akár kettőt is lehet végezni egyszerre, de mivel ez jelentős plusz teher, még korántsem biztos, hogy bevállalom. Ha az alapképzést elvégzem, mesterre legszívesebben nemzetközi tanulmányokra mennék.


Blog

A jövőben mindenképpen szeretnék az eddigieknél sokkal több energiát fektetni a blogba. Az elsődleges szempont továbbra is a minél értékesebb tartalom gyártása, de a fotóim minőségét és a social media jelenlétemet is szeretném javítani. Mindezzel a célom az, hogy a blog összességében sokkal professzionálisabb legyen az eddigieknél.

Új témákat is tervezek bevezetni azok közül, amelyek az utóbbi időben foglalkoztatnak, vagyis mostantól számíthattok időbeosztással, produktivitással, stílussal és selfcare-rel kapcsolatos blogposztokra.

A távolabbi közeljövőben szeretnék több blogger kapcsolatot is építeni, főleg együttműködések formájában. Ami pedig nagyon kérdőjeles, viszont egyre többet gondolkozom rajta, az egy YouTube csatorna indítása.


Célok

Az iskola végével és az érettségivel több rövidtávú célom is teljesült vagy elévült, ezért szükségem van újakra. Az elsődleges tervem jelenleg az angoltudásom folyamatos fejlesztése, emellett viszont szívesen elkezdenék új nyelveket is, például az olaszt vagy a finnt.

Szeretnék részt venni egy-két tanfolyamon is, hogy megtanuljak például varrni, gyorsabban gépelni, festeni, sütni, főzni, jobban fotózni vagy szebben sminkelni.

Ha van bármilyen meglátásotok - tippetek, tanácsotok - a terveimmel kapcsolatban, írjátok meg kommentben! :)
   

6 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy a gimi nem hagyott benned túl pozitív emlékeket, de kívánom, hogy az elkövetkezendő egyetemista évek alatt ki tudj teljesedni! Szurkolok a terveidhez, főleg a Pázmányhoz, (képzeld, nekem is az áll az első helyen, csak a pszichológia),lehet, hogy egyszer-kétszer össze fogunk futni. ((:
    Gratulálok az eddigi eredményekhez, sok sikert kívánok a továbbiakra is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez szuper, én is remélem, hogy egyszer találkozunk majd! :) Köszönöm, és ugyanezt kívánom neked is! ♥

      Törlés
  2. Szia!
    Én tavaly októberben kezdtem el varrni, ajánlom a Varróház tanfolyamait Budapesten, teljesen gyakorlati oktatás, te választod ki az időpontot, nagyon professzionálisak. A legjobb hobbi, amit el tudok képzelni. :)
    Blanka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm szépen, utána is néztem, nagyon ígéretesnek tűnik! :3

      Törlés
  3. Gratulálok az eddigiekhez és kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani a terveidet <3 Sajnos a gimi részt abszolút át tudom érezni, én is a város legerősebb sulijába jártam, nagy volt a hajtás, ráadásul az osztályunk is katasztrófa volt és én is nagyon vártam az egyetemet már az utolsó időszakban. Bár nekem sajnos az egyetem sem hozott fellélegzést, mert a tanulás-hajtás-idegeskedés-telejsítenikellmindennap kombináció kb. a tízszerese lett a gimihez képest, de mégis sokkal inkább szívvel-lélekkel csinálom most, mint anno középsuliban. :D Remélem neked teljesül minden, az egyetemmel szemben felállított elvárásod és így éppen frissen végzett első évesként mondom, hogy használj ki minden lehetőséget majd, még ha azok messze a komfortzónádon kívül is esnek, mert nagyon sokat tud tanítani az ilyen és a végén rájössz, hogy valami, amire 20 évig rámondtad, hogy nem te vagy, kiderül, hogy mégis..:) Kívánom azt is, hogy a barátoddal minél hamarabb sikerüljön összeköltözni, mert ez minden nehézségével együtt egy fantasztikus dolog <3 Kíváncsian várom a következő bejegyzéseket!
    Jázmin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, irtó jól esett ez a komment! Sajnálom, hogy te is csalódtál a gimiben és az egyetemben, de legalább valamilyen szinten kárpótol, hogy olyat tanulsz, ami érdekel. Én is ezzel nyugtatom magam már előre... :D
      Csodaszép nyarat kívánok neked! ♥

      Törlés